Az iparűzési adót érintő szabályozásról, amely sávossá teszi az eladott áruk beszerzési, illetve a közvetített szolgáltatási értékét, megoszlanak a vélemények. Amellett, hogy az egész szabályozás bonyolultra sikerült, azt épp a legnagyobb marzzsal működő vállalatoknak nem is kell majd érvényesíteniük.
A számítás alapja, vagyis a sávhatár nem az eladott áruk beszerzési értékére, hanem a bevételre vonatkozik. Emiatt összességében a jelentős árréssel dolgozó cégek nem csökkentenek adóalapot: 30 százalék árrésnél bármekkora is lesz a bevétel, nem kell majd az eladott áruk beszerzési értékét csökkenteni − derült ki a Mazars tanácsadó cég háttérbeszélgetésén. Ez a számítás és a korlátok bonyolult módja miatt alakulhatott így.
Nem tudni, mi volt a kormány szándéka, ez a rendszer ugyanis így azokat sújtja leginkább, akik épp túlélték a válságot, azokat pedig, akiknek jól megy, nem feltétlenül érinti. Azért értelmezhető nehezen a szabály, mert az adó módosításának az lenne a célja, hogy a háromszázalékos GDP-arányos hiány tartható legyen. Ennek tükrében furcsa épp azokat mentesíteni a pluszteher alól, akiknek van miből fizetni.
A korábbi kiskereskedelmi különadóhoz hasonlóan ugyanakkor a rendszer a tulajdonosi rendszernek kevésbé kedvez, mint a franchise-rendszernek. Vagyis a külföldi tulajdonú vállalatok többet, a hazai láncok kevesebbet fizetnek. Ebben tudatosságot lehet feltételezni a kormány részéről.
A szabályozás logikusan a kapcsolt vállalkozások bevételeit is összeszámítja, ám ez komoly adminisztrációs problémát jelenthet, ha egyes kapcsolt vállalkozások más üzleti év szerint működnek. Így ugyanis előre kell feltételezni az árbevételt. Hasonlóképp bizonytalanságot jelenthet az exportárbevétel kezelése. Erre nem vonatkozik a levonási korlátozás, kérdés azonban, pontosan milyen rendszerben kell majd leválogatni az ilyen bevételeket: együtt, külön, előtte vagy utána.
