Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ez az ellátó rendszer az adott szakmai sztenderdeknek megfelelően a jelenlegi forrásokból nem működtethető, így valamihez hozzá kell nyúlni a rendszerben, ellenkező esetben spontán szétesik az egészségügy struktúrája, amihez képest a tervezett visszalépés is jobb − mondta Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke, volt egészségügyi miniszter a konferencián. Elismerte, hogy a hr-bomba robbanását, ami 2011 végén fenyegetett − és Szlovákiában be is következett − több intézkedéssel sikerült elkerülni, de a problémák újratermelődését nem akadályozták meg. Vagy pénzt kell tenni a rendszerbe, vagy jelentős visszalépést kell tenni, például a szolgáltatáscsomagok terén.
Az egységes, szolidaritási alapú egészségügy fenntartása a társadalom alapérdeke, de a kiegészítő biztosítás révén meg kell teremteni a lehetőséget a magánfinanszírozás bevonására is. Ez egyrészt a szolgáltatáscsomagon felüli ellátások és a területen kívüli ellátás megfizettetésének lehetőségét, továbbá a várólistán kívüli ellátás igénybevételének lehetőségét jelenti.
|
|
|
Utóbbi kapcsán megjegyezte, a fizető páciens nem előre lép a várólistán, hanem kilép ebből a rendszerből, a mögötte lévő viszont eggyel előre léphet, azaz a nem fizetőknek is ez a konstrukció az érdeke. A szakember úgy véli, a várólistáról lekerülés díjait úgy kell meghatározni, hogy az a közfinanszírozás részét tudja képezni. Ugyanígy, a szolgáltatáscsomagon felüli ellátások ellenértékét elsősorban a közfinanszírozott ellátó intézményekhez kell becsatornázni, nem pedig a közpénzeket a magánszolgáltatókhoz helyezni. Kérdésre válaszolva elmondta: a kórházi napidíj nem vált be mint kiegészítő forrás.
Ami a paraszolvencia kérdését illeti, Rácz Jenő szerint az egyszerűen a keresleti oldal elvárásaihoz képest rosszabb ellátás következménye. Éppen ezért ezt nem a munka törvénykönyvében kellene szabályozni, hanem a kereslet csökkentésével − népegészségügyi programok révén −, a kínálat javításával, illetve a páciensek fix költségeinek emelésével, ami a magánfinanszírozás említett bevonását jelenti. A kórházszövetség elnöke háromtípusú paraszolvenciát különböztetett meg: az előre kikövetelt hálapénzt, ami bűncselekmény és üldözni kell. Az engedélyezett intézményi szakorvosi magánpraxist − ezt olyan jogilag szabályozott körülmények közé célszerű terelni, ahol egyértelmű, hogy ki, mit, miért fizet, mit várhat el ezért. A fizetés számla ellenében történik, a pénz vissza tud csatornázódni a közfinanszírozott rendszerbe, illetve számon kérhetővé válhat a szolgáltatás minősége is. A harmadik típusú a valódi, utólag adott hálapénzt.
|
|
|
A nyugdíj-megtakarításokhoz hasonlóan a kiegészítő magán-egészségbiztosítás sem érintené a járulékfizetési kötelezettséget, azaz az e-kassza bevételei nem csökkennének − mondta előadásában Juhos András, az Uniqa Biztosító Zrt. vezérigazgató-helyettese. Mérsékelné viszont a konstrukció az e-alap bizonyos kiadásait és gyarapítaná az egészségügy bevételeit, így a magánbiztosítással nem rendelkezők ellátása is javulna. Hangsúlyozta: a magánbiztosítással nem rendelkezők jogai nem sérülhetnek, ehhez meg kell teremteni a megfelelő garanciális feltételeket.
Juhos − hasonlóan a Rácz Jenő által említettekhez − az előnyök közé sorolta a várólisták rövidülését, a teljesítményvolumen-korlát miatt nem fedezett állami kapacitások kihasználását. Az utóbbi kapcsán felvetődik, hogy az intézmények a fizetős pácienseknek kedvezhetnek a kapacitások átcsoportosításával, hátrányba hozva a magánbiztosítással nem rendelkezőket. Juhos úgy véli, ezt a manipulációt minimum-előírásokkal lehet kizárni, azaz a korábbi szint alá nem csökkenhet az adott helyszínen az ellátás. A vezérigazgató-helyettes szerint a magánforrások ilyetén bevonásával az orvosok és a szakképzett munkaerő legális másodjövedelemhez juthat − ez az elvándorlásukat is megakadályozhatja −, továbbá a hálapénz is visszaszorulhat. Juhos András a magánbiztosítás kiterjesztésének korlátairól is beszélt. Ezek között említette a minőségi kórházi ellátás és infrastruktúra hiányát, az eszközökhöz, létszámhoz, technológiákhoz való nem megfelelő hozzáférést, illetve az alacsony fizetőképes keresletet. Utóbbi kapcsán megjegyezte, tömeges érdeklődésre nem számítanak, illetve viszonylag alacsony tarifákban gondolkodnak.
