Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy magánszemély cége 224 ezer svájci frank hitelt vett fel a banktól még 2007-ben, és a tulajdonos fedezetként lekötötte a saját házát. Egy évvel később egy másik bankhoz fordult hitelért, amelyből ki akarta váltani az első banknál lévő hitelét. A második bank felértékeltette a házat, amelyet az értékbecslő 100 millió forintra taksált, a hitelfedezeti értékét pedig 74 millió forintban állapította meg. A második bank vállalta a hitel folyósítását, az erről szóló szerződést közjegyzői okiratba foglalták. A hitel 45 millió forintnak megfelelő svájci frank, a kezdő részlete pedig havi 381 ezer forint lett. A bank a hitel és az esetleges késedelmi kamat összegéig jelzálogjogot és vételi jogot alapított a tulajdonos házán. A lakás − és a cég − tulajdonosának a közjegyző elmagyarázta a svájcifrank-hitel árfolyamkockázatát, továbbá a jelzálogjog és a vételi jog lényegét, amit ő aláírásával igazolt is.
Miután az adós csak egy évig törlesztett, a bank felmondta a kölcsönszerződést, egyúttal értesítette az adóst arról is, hogy a házat értékesíti.
A tulajdonos egyből a bíróságra szaladt, mondván, a szerződés érvénytelen. Először is a bank nem tájékoztatta őt az árfolyamkockázatról. Másodszor pedig arról sem tudott, hogy a bank eladhatja a házát, ha nem fizet. Ő úgy tudta, hogy a jelzálogjog csak annyit tesz, hogy ő maga nem értékesítheti a házát.
Az ügy három bírói fórumot járt meg, mindenütt elutasították a keresetet. Az elsőfokú bíróság 1,1 millió forint perköltséget és 900 ezer forint illetéket, a másodfokú bíróság pedig 500 ezer forint perköltséget és újabb 900 ezer forint illetéket állapított meg a pereskedő terhére. A nemrég befejeződött kúriai felülvizsgálat pedig 500 ezer forint perköltségbe, továbbá 2,5 millió forint felülvizsgálati eljárási illetékbe került. A teljes összeg 6,4 millió forint, továbbá a perlő ügyvédjének a díja.
