Nem teljesen egyértelmű, honnan szeretne a kormány nagyjából 300 milliárd forint plusz adóbevételt szerezni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal segítségével. Azt már Brüsszel sem hitte el, hogy a pénztárgépek chipesítésével 95 milliárd forint jön be azonnal. Szakértők szerint az átalakítás első körben mindössze pluszinformációt ad a hatóságnak, amelyet fel lehet használni, de pénz még nem jön be ebből automatikusan. Az itt megálmodott 95 milliárd forint mellett nyáron 140 milliárdot tervezett be a kormány a hatékonyabb adóellenőrzés révén, s ezt most újabb 60 milliárddal fejelte meg Matolcsy. A gond ezzel nem az, hogy lehetetlen feladat recesszióban ennyi plusz adóbevételt összeszedni. A hatóság éves szinten nagyjából kilencezer-milliárd forint adót szed be, vagyis ehhez képest a 300 milliárd nem sok.
Az adó java részét azonban az adózók önkéntes befizetései adják, nem pedig az ellenőrzések, bírságok és egyéb szankciók. Az önkéntes adófizetésen lehet ugyan javítani, ám az egyrészt nem feltétlenül és nem kizárólag a hatóság, hanem legalább ennyire az állam feladata is. Ráadásul ez jellemzően nem egyik évről a másikra következik be − hacsak nem olyan drasztikus adóátalakításról van szó, mint az eva bevezetése volt, amely alapvetően formálta át az adófizetéshez fűződő viszonyt.
Matolcsy azonban, úgy tűnik, a NAV-val szeretne ennyit pluszban beszedetni. Csakhogy a hatóság összesen hajt be ennyit ellenőrzés és egyéb szankciók révén. Technikailag meg lehet ezt duplázni, de biztosan nem egy év alatt, s biztosan nem olyan állománnyal, amelyet más vonalon sokkol a kormány. Olyan köztisztviselők biztosan nem fognak küzdeni irreális elvárásokért, akik évek óta nem kapnak számottevő jutalmat, akiket elbocsátásokkal és nyugdíjuk befagyasztásával fenyegetnek.
