− Milyen kihívásokat jelent a kibertér fejlődése az országok és az egyének számára?
− A kibertér egyre gyorsabb ütemben fejlődik. Az elérhető sávszélesség tovább fog nőni a megnövekedett kereslet hatására, amelyet a virtuális jelenlét (és ezen belül is a videotelefon), az on-demand tartalmak, a nagyszámú felhasználó által egyszerre játszott online játékok, valamint az internetre csatlakoztatott kisebb eszközök jelentenek. Az infrastruktúra-fejlesztés költségeit az egyes országoknak kell viselniük, különben behozhatatlanul lemaradnak ebben a versenyben. Az egyéni felhasználóknak pedig meg kell tanulniuk, majd folyamatosan újratanulniuk az internetes felhasználói készségeket. Az oktatásnak számolnia kell mind az internet jelentette szükségletekkel, mind az általa nyújtott lehetőségekkel.
− Hogyan hathat ez a szektor a gazdasági növekedésre globálisan és Magyarországon?
− Az internet forradalmasítja a kiskereskedelmet: több bemutatóterem és kevesebb bolt marad. A médiát is felforgatja ez a forradalom, a sugárzott médiumok és a nyomtatott sajtó egyre inkább teret veszít, amíg csak az ínyencek csemegéjévé nem sorvad. A felsőoktatásban élenjáró intézmények pedig tovább erősödnek: ugyanolyan \"sztárrendszer\" jön létre, mint a filmiparban és a sportban. Az egyetemeknek mint intézményeknek újra ki kell találni magukat, hogy ne csak tanulási lehetőséget nyújtsanak, hanem támogassák is azt. Az egészségügy nyerni fog az it-rendszerekkel általában, és különösen a virtuális jelenléttel.
− A fejlődéshez miként kell viszonyulniuk a kormányoknak?
− A kormányoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiberforradalom \"teremtő rombolása\" változatlan tempóban haladhasson előre. Ez lényegében azt jelenti, hogy hozzá sem lenne szabad nyúlniuk az internetes tartalmakhoz, ugyanakkor biztosítaniuk kellene az infrastrukturális fejlesztések forrásait. Az internet megadóztatása nagy hiba lenne, de van egy másik nagy kísértés is: újfajta károkozási kategóriák létrehozása a jogrendszerekben, különösen ami a szolgáltatók által okozott károkat illeti. Ezt különös gonddal kellene elkerülnünk.
− Mit jelent az internetbiztonság, melyek a legnagyobb kihívások e téren, mely szereplőkre milyen szerepet ró ez a kérdés? Mennyire készültek fel a kiberbűnözésre az egyének, cégek és az államok?
− A kiberbűnözés olyan \"kellemetlenség\", amelynek jelentőségét a média felfújja. Az ilyen esetek legnagyobb része közönséges csalás, ami könnyen megelőzhető. A pénzügyi kiberbűnözés nehezen kivitelezhető, nagyobbrészt nyomon követhető, az ellenintézkedések pedig viszonylag olcsóak és könnyen kivitelezhetők (szemben például az autóriasztó rendszerek beszerelésével). A kiberhadviselés persze teljesen más kérdés, ezt azonban a legjobb a nagyhatalmakra hagyni.
