Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vegyes képet mutat a magyar szereplők felkészültsége a kibertámadásokra, a külföldi tulajdonú, főleg pénzügyi szektorban tevékenykedő szervezetek védelmi képessége mondható jónak − mondta lapunknak Keleti Arthur, az Informatikai Biztonság Napja főszervezője, az Önkéntes Kibervédelmi Összefogás (KIBEV) alapítója. Nem ilyen jó azonban a helyzet az egyéb piaci területeken, ahol komoly hiány van mind jó kiberbiztonsági szakértőkből, mind anyagi erőforrásból és − ami talán a legnagyobb probléma − a menedzsment elkötelezettségében is. Az átlag magyar vállalat (legyen az nagy vagy kicsi) informatikai biztonsági tudatossága rendkívül alacsony, a tulajdonosok és a menedzsment általában nem félti a cég hírnevét, üzleti adatait vagy a munkamenet folytonosságát az ilyen biztonsági problémáktól.
A kibertérbe belépő egyén számos kritikus helyzettel találhatja szemben magát, ráadásul az érintettséghez arra sincs szükség, hogy valaki maga használja e kommunikációs eszközöket. Az internethasználó ember egyfajta indokolatlan \"ősbizalommal\" fordul az online alkalmazások, a közösségi portálok és szinte bármely internetes eszköz felé − véli Ollé János egyetemi adjunktus. Igazán komoly kockázatot azonban az jelent, hogy az online viselkedés és tevékenység a hétköznapi, internettől független életvezetésre is komoly hatással van, az online világban pedig nincsenek meg a figyelmeztető jelek, illetve a felhasználók nem érzékelik ezeket.
Miközben például a felhasználók felháborodnak annak információbiztonsági kockázatán, hogy mobiltelefonjuk segítségével mozgásuk követhető, nagyobb részük könnyen kitalálható jelszóval védi számítógépét, levelezését, személyes adatait, és azzal sincs tisztában, hogy az online közösségi portálokon milyen kockázatokat jelent az információmegosztás. Sokan például félnek felhőalapú szolgáltatásokba feltölteni anyagaikat, attól tartva, hogy ezt valaki megnézheti, esetleg a szolgáltató egyszer csak megszünteti a tárolást.
A legnagyobb feladat tehát a biztonság terén a felhasználók tudatos magatartásának formálása, \"digitális állampolgárságának\" fejlesztése. Az oktatásnak ebből a szempontból éppen olyan komoly feladatai vannak a tanulók gondolkodásának formálásában, mint a kormányoknak a felhasználók tájékoztatásában. Az online közösségek és a civil társadalom nem termelte ki magából ezeket a biztonsági technikákról, biztonságos internethasználatról szóló felhívásokat, ezért mindenképpen központi beavatkozásra van szükség − megfelelő figyelemfelhívó kampányra, adott esetben televíziós reklámfilmek sorozataként. Az eszközhasználati kultúra nagyon rossz Magyarországon, ezért hatalmas szükség lenne a digitális berendezéseket használó állampolgárokat felkészítő \"népművelő\" tevékenységre. Egyelőre nemhogy javulás, de előremozdulás sem látszik e téren, kevés olyan forródrót vagy online portál van, ahol akár webes zaklatásokat be lehetne jelenteni, akár az információbiztonsággal kapcsolatos kérdésekre választ lehetne kapni.
Az internetbiztonság azokat is érinti, akik maguk nem használják az internetet, hiszen adataik benne lehetnek különböző adatbázisokban − hangsúlyozta Tóth-Mózer Szilvia, az ELTE PPK neveléstudományi doktori iskolájának doktorjelöltje. A legkiszolgáltatottabb csoportot azonban mindenképpen a gyermekek és a fiatalok jelentik, akik gyakran azon kívül, hogy tiltásokat fogalmaznak meg számukra a felnőttek, kevés útmutatást kapnak az internethasználatot illetően. Az internetbiztonsággal kapcsolatban a felhasználók a veszélyeket sokszor alábecsülik, a téma iránti figyelemfelhívás érdekében azonban gyakran eltúlozzák ezeket, olyan mértékben is akár, hogy az sok embert teljesen elriaszt. Hiányoznak azok a mintaadó személyek, akik bemutatják, hogyan lehet az internetet értelmesen, tudatosan, biztonságosan, etikusan és felelősségteljesen használni a teljes elzárkózás és elrejtőzés helyett − ez részben a családi közeg, részben az oktatási intézmények feladata lenne a szakember szerint.
Napi grafikonok
