− Előadásában kitért a szabad vállalkozási zónák rendszerére is. Ezek mikor, mely térségekben valósulhatnak meg és mennyit szánna rájuk a kormány?
− A befektetők számára olyan komplex csomagot akarunk kidolgozni, amely az igen elmaradott régiókat tenné vonzóvá, munkahelyteremtési céllal. Az elképzelések még csak most tartanak a belső egyeztetési fázisban, így konkrét térségeket még nem tudok mondani, ahogy a források nagyságáról sem született még döntés.
− Említette, hogy 2010 óta romlottak azok a peremfeltételek, amelyek mellett a külgazdasági stratégiában 2020-ra megfogalmazott célokat meghatározták. Mikor válhat időszerűvé e célok felülvizsgálata?
− Érdemes lesz félidőben, 2014−2015 körül ismét megnézni a helyzetet, az addig elért eredményeket, és ha kell, akkor lehet módosítani a terveken.
− A keleti nyitás politikája a 2020-ig tervezett exportnövekedéshez mekkora arányban járul hozzá?
− Fontos a szerepe, de konkrét számokat nem mondanék. A kötött segélyhitelek rendszerének eddiginél jobb kihasználása jól illeszkedik a keleti nyitás politikájába, hiszen sok lehetséges célország ezekben a régiókban található. A program fejlesztéséről hamarosan, egy-két hónapon belül döntés születhet.
− Hogyan állnak a Magyarországon jelen lévő nagy multinacionális cégekkel kötendő stratégiai megállapodások?
− Számos céggel tárgyalunk, de nem mindegyikkel születik ilyen megállapodás.
− Előadásából is kiderült, hogy a befektetésösztönzésnál a termelő vállalkozásokat preferálják. A szolgáltató központokhoz hogyan viszonyulnak?
− Azok szintén fontosak, hiszen magasan képzett munkaerőt foglalkoztatnak, illetve együttműködhetnek kutatóintézetekkel, egyetemekkel is. Viszont a válság során kiderült, hogy azok az országok válságállóbbak, ahol termelés folyik, ezért kell erősíteni a termelési fókuszt.
