Az egyre nagyobb termelési költségektől szenvednek a magyarországi haltermelők

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

Egyelőre nem lehet pontosan megbecsülni, hogy mekkora veszteséget okozott az éves szinten átlagosan 14−17 milliárd forint teljesítményű halászati és tógazdasági haltermelési ágazatnak a tartós kánikula. A halgazdaságoknak a legnagyobb anyagi veszteséget a súlygyarapodás ütemének csökkenése mellett a vízpótlás és az oxigénellátás javításának költségei − már ahol volt erre lehetőség −, illetve a takarmányok drágulása okozta az elhullások mellett. Csak a nagykunsági öntözőcsatornán kétszer annyi vizet kellett a halastavak párolgási vesztesége miatt beengedni, mint tavaly. Azt szintén nem lehet még tudni, hogy az idei időjárás által megviselt ivadékállományok jövőre hogyan fejlődnek.

Az ágazati érdekképviseleteknek csak becsléseik lehetnek, mivel országos reprezentatív felmérésre egyiknek sincs kapacitása.  A Magyar Haltermelők és Halászati Vízterület-hasznosítók Szövetsége (MAHAL) a veszteségek kompenzálását kérő, a vidékfejlesztési miniszternek címzett levelében ezért kérte, hogy a tárcavezető rendeljen el országos felmérést ennek érdekében. Emellett a helyi halpusztulások mellett a termelés jellegéből adódóan a súlygyarapodási veszteség mértéke csak a most kezdődő őszi lehalászási időszakban, október−november során derül ki.

Az aszály miatti alacsony vízállás több esetben is nyári kényszerlehalászásokat tett szükségessé, mivel félő volt, hogy a tavak teljesen kiszáradnak. Az így kifogott állatok számára a termelők igyekeztek befogadókat találni és más tógazdaságokban elhelyezni, de több esetben is csak a nyomott árú értékesítés volt az egyetlen megoldás − mondta a Napi Gazdaság érdeklődésére Orosz Sándor, a MAHAL igazgatója. Tagjaik visszajelzése alapján 7-8 kényszer-lehalászásos eset volt a nyáron a vízutánpótlás elapadása miatt. Becslésük szerint mintegy 25 százalékos lehet az ágazat termeléskiesése a 2011-ben lehalászott súlyhoz képest, feltéve, hogy az eddig jelentős ráfordítások árán megőrzött állományt meg tudják majd óvni a mostani hirtelen légnyomásváltozás miatti oxigénhiányos állapottól és halpusztulástól. További gondot okoz a takarmányellátás − még úgy is, hogy a termelők keresik az alternatív lehetőségeket. Jelenleg azonban a tört szemekből álló takarmányok kerülnek annyiba, mint egy átlagos évben a legdrágább és legjobb minőségű. Legkevesebb 20 százalékkal többet költenek idén takarmányra a tógazdaságok.

A termeléskiesés elsősorban a rendszeres halfogyasztókat érintheti kellemetlenül, bár az intenzív halastavi termelésből kikerülő egyéb fajok − afrikai harcsa, tokfélék, pisztráng vagy barramundi − ellensúlyozhatják a pontytenyésztés veszteségeit. Vagyis a karácsonyi halkínálat fedezi majd az igényeket (2009 óta visszaesőben van a fejenkénti éves halfogyasztás is, jelenleg 4 kilogramm körül ingadozik). Az más kérdés, hogy a most kezdődő ártárgyalásokon mennyire tudják majd érvényesíteni az emelkedő költségeiket a termelők az értékesítésben mintegy 40 százalék súlyú, ám az árak alakulását orientáló kiskereskedelmi láncokkal szemben. Már volt rá példa az idén, hogy többéves jó beszállítói és személyes kapcsolat ellenére az egyik termelő azt a választ kapta kezdeményezésére, hogy ha még egyszer kiejti az áremelés szót, akkor kilistázzák a láncból.

A termelői halárak és a fogyasztói árak nem változtak érdemben 2002 óta. A probléma az, hogy közben az előállítás költségei, a takarmányárak, üzemanyag- és munkabérköltségek mintegy 50 százalékkal emelkedtek. Legkevesebb 25 százalékos áremelés kellene a veszteségek ellensúlyozásához, erre azonban állami beavatkozás − akár áfacsökkentés révén − nélkül alig van esély − mondta Orosz. A legnagyobb korlátot a vásárlóerő csökkenése jelenti. A MAHAL a szaktárcának írt levelében ismételten kérte, hogy az ágazat bekerülhessen az agrár-kárenyhítési rendszerbe, mivel a piaci biztosítások költségei a kisszámú ágazat esetében a kockázatközösség csekély mérete, illetve az öt-hat évente visszatérő komolyabb aszálykárok miatt a haltermelők számára kigazdálkodhatatlanok.