Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Deutsche Bank 2008-ban közvetlenül − valamint leányvállalatain keresztül − befektető ügyfelek részére nyújtott egyéni portfóliókezeléssel kapcsolatos szolgáltatásokat. A befektető ügyfelek azzal bízták meg a Deutsche Bankot, hogy − az általuk kiválasztott befektetési stratégiák figyelembevételével − saját mérlegelése szerint és az ő utasításuk előzetes beszerzése nélkül értékpapírokat kezeljen és tegyen meg minden olyan intézkedést, ami az értékpapírvagyon kezelése során célszerűnek tűnik. A Deutsche Bank jogosult volt az eszközökről (értékpapírokról) a befektető ügyfelek nevében és javára rendelkezni. A befektető ügyfelek a kezelt vagyon értéke 1,8 százalékának megfelelő mértékű éves díjazást fizettek. Ez a díjazás a kezelt vagyon értéke 1,2 százalékának megfelelő hányadból, valamint az értékpapírok vételére és eladására vonatkozó, a vagyon 0,6 százalékának megfelelő hányadból állt. E díjazás magában foglalta a folyószámla‑ és értékpapírszámla‑vezetést, valamint a részesedések megszerzésére vonatkozó jegyzési jutalékot, beleértve a Deutsche Bank vállalkozásai által kezelt alapok részesedéseit is. A bank úgy vélte, hogy a portfóliókezelés során nyújtott szolgáltatásai az uniós szabályok szerint − az EU egész területén − áfamentesek. A német adóhivatal viszont ellentétes véleményen volt, szerinte csak a kollektív befektetési formák adómentesek. A Deutsche Bank fellebbezett a másodfokú adóhatósághoz, de nem járt sikerrel. Ezt követően az adóügyi bíróság a banknak adott igazat, amit viszont az adóhatóság fellebbezett meg. A másodfokú bíróság előzetes döntéshozatalt kért az Európai Bíróságtól. Ez a bírói fórum úgy vélte, hogy a 2006-os EK-tanácsi áfairányelv vonatkozó szakaszát úgy kell értelmezni, hogy az olyan portfóliókezelés, mint amilyenről az eljárásban szó van, nem áfamentes.
