Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hiába cáfolta a kormány, hogy nem tervezi gazdaságpolitikai céljaira felhasználni a Magyar Nemzeti Banknál felgyűlt több mint 35 milliárd eurónyi devizatartalékot, a jegybanktörvény jelenlegi formája nem győzte meg a nemzetközi szervezeteket. Új és hiteles törvény híján nem lesz megállapodás az IMF-fel, márpedig anélkül a végén még tényleg csak a tartalékok rovására lehet elkerülni a fizetési gondokat.
A Nemzetgazdasági Minisztérium múlt heti közleményében cáfolta, hogy a jegybanki devizatartalékokhoz nyúlna: a kormány álláspontja egyértelmű − hangsúlyozták −, a jegybank függetlenségét megkérdőjelezhetetlennek tekinti. A kérdés mégis kardinális, mivel lényegében ezért kellett elhalasztani a jegybanktörvény módosításáról szóló szavazást. Az IMF-nél azt nehezményezhetik, hogy a devizatartalékok feletti őrködés az új törvényben az MNB elnökétől átkerülne a monetáris tanács hatáskörébe, más jogkörökkel egyetemben. Ezzel párhuzamosan az országgyűlésnek lehetősége lenne új − konkrét feladatokhoz nem rendelt − alelnök és új tanácstagok kinevezésére. A bizalmatlan piaci szereplők emögött olyan kormányzati szándékot sejtettek, hogy egy független jegybank megkerülésével lehessen rendelkezni a devizaadósság-szolgálat szempontjából kiemelten fontos devizatartalékok fölött. A kormány ezt a szavak szintjén természetesen cáfolta, de így is felmerül a kérdés: miért lehet ilyen fontos, hogy a tanács döntsön a devizatartalékról, még akkor is, ha ez a tárgyalások gátja lehet.
Az egyik válasz, hogy valóban döntő szerepe lehet a jelenleg mintegy 36 milliárd eurós tartalékállománynak az adósságszolgálatban, illetve valamilyen gazdaságpolitikai döntésben (mint amilyen például a végtörlesztések esetében vagy a Mol-pakett megvásárlásakor volt). A devizában lejáró adóssághoz értelemszerűen devizára van szüksége az országnak, ehhez becslések szerint majdnem kétmilliárd euró rendelkezésre is áll a kormány MNB-nél vezetett számláján. Ennél azonban sokkal többre lesz szükség a következő években, amikor évi 4-5 milliárd eurót kell kigazdálkodni (a forint-adósságszolgálaton fölül). Jelenleg értelmetlen devizakibocsátással kimenni a piacra, mert csak nagyon drágán adható el a magyar euró- vagy dollárkötvény (ráadásul az a negatív üzenete is lenne, hogy a kormány ki akarja kerülni az IMF-et, még ha ez költséges és rizikós is). Ez esetben a devizaszolgálat fedezetét a forintpiacról kellene előteremteni, majd azt az MNB-nél devizára lehet átváltani, ami nyilván tetemes mértékben apaszthatja a tartalékállományt. Ez a mechanizmus azért érdekes, mert így elméletileg a kormány jelentős devizaforráshoz juthatna. Pleschinger Gyula, az NGM államtitkára az MTI-nek adott minapi interjújában például úgy vélte, hogy az EU/ IMF-megállapodásnak azért van jelentősége, mert az akár 1,5-2 százalékos hozamcsökkenést eredményezhet. De − tette hozzá − a megállapodás után az MNB is csökkentheti a devizatartalékok szintjét, ami ugyancsak megtakarítással járhat. Vagyis a kormánynak van elképzelése arról, hogy mekkora legyen a jegybanki devizatartalék optimális szintje.
Az államtitkár kiemelte: idén még 5,5 milliárd eurónyi törlesztési kötelezettsége van Magyarországnak, amihez elvileg a fedezet is megvan, \"de egy ilyen válsággal fenyegető gazdasági környezetben nem szabad felégetni tartalékainkat, ezért a lejáró hitelek megújítását a piacról ajánlatos refinanszírozni\". Ha viszont csak ezért nem nyúlnak a tartalékokhoz, akkor nyitva marad a kérdés: mi lesz akkor, ha már nem fenyeget a válság, vagy ha nem lehet megújítani a piacról az adósságot, hiába lenne ajánlatos.
