Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jelenleg 16 önkormányzat ellen folyik tartozásai miatt adósságrendezési eljárás, ezek egy része árverésen végződik, ahol szinte minden vagyonukat megpróbálják értékesíteni a helyhatóságok. Adósságrendezési eljárás akkor indítható egy önkormányzat ellen, ha a helyhatóság az ismételt felszólítást vagy bírósági végzést követő 60 napon belül nem teljesíti egy fizetési kötelezettségét − tájékoztatta a Napi Gazdaság Online-t a Belügyminisztérium. Ekkor a polgármesternek kísérletet kell tennie a tartozások rendezésére, amennyiben erre nincs lehetőség, akkor a képviselő-testület felhatalmazza őt az eljárás megindítására.
Eltérően nyilatkoztak a lapunk által megkérdezett, az adósságrendezési eljárást felügyelő pénzügyi gondnokok arról, hogy az esetek hány százalékában nem tud megegyezni hitelezőivel az önkormányzat. A Mátraholding Zrt. szerint az esetek elenyésző része jut el árverésig, az általuk kezelt 30 eljárásból például egy sem végződött így. Mint mondták, ezek az önkormányzatok már annyira el vannak adósodva, hogy szinte semmilyen értékesíthető vagyontárgyuk nincs, így az általuk kezelt ügyekben inkább a megegyezés a jellemző, vagy ha ez nem jön össze, akkor a bíróság osztja szét a vagyontárgyakat a hitelezők között. Molnár György, a Kerszi Zrt. vezetőjének tapasztalatai szerint azonban az esetek kétharmadában árveréssel végződik az adósságrendezési eljárás. Szerinte ennek oka, hogy a kistelepüléseken nincsenek érdemi adóbevételek, így általában bármennyire is \"megfeszítik magukat\", nem fogják tudni önerőből visszafizetni a hiteleket. Az állam például csak akkor hajlandó egyezséget kötni, ha a tartozás 100 százalékát kiegyenlítik, a banki hitelezőkkel könnyebb a megegyezés − egészítette ki Csehné Köteles Rozália, a Kerszi pénzügyi gondnoka. Az aukciókat kötelező meghirdetni országos terjesztésű napilapban, de az adott településen is több helyen kifüggesztik az erről szóló határozatot.
Molnár György szerint legkevésbé az ingatlanok keresettek, ennek oka, hogy kevés a helyhatóságok tulajdonában lévő értékesebb épület és termőföld, így többnyire a teljes érdektelenségre számító beépítetlen telkeket és szolgálati lakásokat tudják árverésre vinni. Csehné szerint a külterületi földeket szinte csak akkor vásárolják meg, ha például az érdeklődőnek éppen mellette van saját földje. Abban mindkét megszólalónk egyetértett, hogy a gépberendezések, járművek iránt jóval nagyobb az érdeklődés.
A piaci árhoz képest általában 40−60 százalékos értéken lehetne eladni a vagyontárgyakat − jelentette ki Molnár. Bár az árverési szabályzat szerint csak az érték 50 százaléka felett lehet értékesíteni a vagyontárgyakat, a Kerszinél a gyakorlatban 80 százaléknál alacsonyabb árat nem hajlandóak elfogadni. Legalábbis az első árverésen, a másodikon már gyakran kénytelen akár 20 százalékot is csökkenteni a kikiáltási áron, de ez leginkább szituációfüggő, azon is múlik, mekkora összegre van még szüksége az önkormányzatnak. (A kikiáltási árakat, mivel általában nincs pénz vagyonfelmérésre, a vagyonkataszterben szereplő összeg alapján határozzák meg.) Hasonló gyakorlatról számolt be Csehné is, aki elmondta, hogy hiába nagy a nyomás a hitelezők felől, ár alatt nem akarják értékesíteni a vagyontárgyakat. Az ingatlanoknál ez egyébként az önkormányzatnak sem lenne érdeke, hiszen e vagyont könyv szerinti értéken számítják be a követelés kielégítéseként. Ha az árverésen nem sikerül elérni ezt az értéket, akkor döntő többségben a hitelezők kapják meg az ingatlant, és rajtuk múlik, hogy mihez kezdenek vele.
