Kivetítésünk alapfeltételezései mellett a 2011. végi 80,6 százalékos GDP-arányos bruttó államadósság 2026-ra 59,4 százalékra csökken − állapította meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Elemzés az államháztartásról − Kivetítés a költségvetési egyenleg és az államadósság alakulásáról (2012−2026) című elemzése. (Az analízis a Pénzügyi elemzések, a Monetáris stratégia és közgazdasági elemzés, valamint a Pénzügyi stabilitás szakterületek közreműködésével készült.) Az államadósság középtávú dinamikáját a jelenlegi gazdasági ciklus 2016-ra feltételezett kifutásáig elért elsődleges egyenleg és adósságszint, a gazdasági növekedésre, a finanszírozás költségeire és a forint árfolyamára vonatkozó feltételezések, valamint a demográfiai változásokra érzékeny kiadási tételek alakulása határozza meg.
Messze még az 50 százalék
A 2026-ra elért 59,4 százalékos bruttó adósságráta − amely a válságot megelőző 8 év átlagos szintjének felel meg − teljesíti a maastrichti szerződés 60 százalékos adósságkritériumát. Az adósságpálya emellett eleget tesz az EU 2012-ben elfogadott fiskális csomagjának részét képező, úgynevezett \"egyhuszados\" szabályának, miszerint a tagállamoknak GDP-arányos államadósságuk 60 százalék feletti részét az adósságtöbblet huszadával kell évente csökkenteniük. A 2026-ra kivetített adósságszint ugyanakkor továbbra is meghaladja az alaptörvényben meghatározott 50 százalékos értéket. Amennyiben a kivetítés 15 éves horizontjának végére Magyarország teljesíteni akarja az alaptörvényben megfogalmazott adósságcélt, akkor vagy az alappálya szerintinél tartósan magasabb növekedésre, vagy a befektetők bizalmát erősítő, az adósság kamatterhét csökkentő lépésekre, vagy pedig további fiskális egyenlegjavulásra van szükség.
Amennyiben a finanszírozási költség a kivetítésben feltételezett ütemben csökken és a magyar gazdaság növekedési potenciálja nem emelkedik, az alaptörvényben megjelölt adósságcél eléréséhez a GDP arányában további 0,9 százalékos tartós fiskális egyenlegjavulás szükséges 2017-től.
Az elsődleges egyenleg trendszerűen javul
Az adósságráta alakulását leginkább meghatározó három fő tényezővel − az államháztartás kamatkiadások nélkül számított, úgynevezett elsődleges egyenlegével, a már meglévő adósság finanszírozási költségeivel és a gazdaság növekedési ütemével − kapcsolatban e feltételezésekkel éltek:
1 − Az államháztartás elsődleges egyenlege trendszerűen javul, e javulás azonban jelentős ingadozások mellett valósul meg: 2012 és 2016 között 1,3 százalék és 1,7 százalék között mozog, ezt követően pedig − a 2016-os 1,4 százalékos szintről indulva − fokozatosan éri el a GDP 2 százalékát. A 2013 és 2016 közötti időszakban az elsődleges többlet átmeneti visszaesését az indokolja, hogy a bevételcsökkentő intézkedések és folyamatok − például a különadók és a félszuperbruttó kivezetése, egyszeri, a magánpénztári vagyontranszferből származó bevételek kiesése, az EU-források csökkenése − és kiadásnövelő lépések − így a pedagógus-életpályamodell − hatását a kiadáscsökkentő és bevételnövelő intézkedések nem ellensúlyozzák. Középtávon ugyanakkor a nyugdíjrendszer reformjai és a Széll Kálmán terv 2.0 intézkedései javítják a költségvetés elsődleges egyenlegét. A kivetítés szerint az utóbbi intézkedéscsomag 2012-ben a GDP 0,2 százalékával, 2013-at követően évente átlagosan 1,4 százalékkal javítja az államháztartás egyenlegét.
2 − A finanszírozási költségeknél középtávon az azokat meghatározó országkockázati prémium számottevő csökkenésére számít a jegybank, feltételezve, hogy a prémium a kivetítési horizonton nem tér vissza a válságot megelőző időszak tartósan alacsony szintjére. Mindez a forintállampapírok esetében némileg 4 százalék alatti reálkamatot jelent, amely 0,9 százalékponttal haladja meg a válság előtti értéket. A devizaadósság némileg alacsonyabb elvárt hozamát, valamint a reálárfolyam változásának hatását is figyelembe véve a korrigált implicit kamat 0,8 százalékponttal magasabb a GDP-növekedés üteménél.
3 − A gazdasági növekedésnél a jelenlegi ciklus lecsengését követően, 2016-tól évi 2,1 százalékról fokozatosan évi 2,5 százalékra növekvő potenciális GDP-bővüléssel számoltak. Az elemzés azzal a feltételezéssel élt, hogy a külső forrásbevonás feltételei az időszak folyamán fokozatosan javulnak és a magyar gazdaság újra konvergenciapályára áll.
A kapott eredmények és az alkalmazott feltételezések közötti összefüggéseket megvilágítandó érzékenységvizsgálatokat is végeztek:
Növekedés: Egy 0,5 százaléknyi, 2017-ben kezdődő tartós eltérés az alappálya növekedési ütemétől 3,4 százalékpontos ellenkező irányú változást okoz a kivetítési horizont végének adósságrátájában.
Árfolyam: A 2017−2026 közötti adósságváltozás érzékenysége egy 10 százalékos árfolyamváltozásra hozzávetőleg 2,9 százalék.
Kamat: A forint- és devizakötvények hozamának 2017-ben bekövetkező 1 százalékpontos szinteltolódása 3,9 százalékpont körüli adósságváltozást eredményez 2026-ra.
Elsődleges egyenleg: Amennyiben az államháztartás elsődleges egyenlege 2017-től minden évben 0,5 százalékkal eltér az alappálya egyenlegétől, a 2026-os adósságszint a GDP 5,2 százalékával lesz alacsonyabb, illetve magasabb.
Az érzékenységvizsgálatok eredményei több okból is óvatosan kezelendők. Egyfelől nem volt mód az adósságdinamikát befolyásoló fő komponensek egymásra hatását vizsgálni, illetve kiszűrni. Egy jelentős fiskális szigorítás esetén például a növekedés átmeneti visszaesése várható, amely az adósságráta csökkenését lassítja; a kockázati felár ugyanakkor csökkenhet és hosszabb távon a gazdasági növekedés is gyorsulhat korábbi szintjéhez képest. Ugyanígy az árfolyam erősödése és gyengülése eltérő, aszimmetrikus hatással van a lakossági fogyasztásra, az importigényes és az exportra termelő ágazatokra és ezeken keresztül a növekedésre, fogyasztásra, valamint a költségvetési bevételekre. Másfelől egy egyszázalékos elsődleges egyenlegjavulás és egy egyszázalékos árfolyam-erősödés eltérő nagyságrendű változást képvisel az alappályához képest, így bekövetkezésük valószínűsége is más.
Másfél évtizedre elemeztek
Az MNB-nek az államháztartás helyzetét elemző kiadványai általában legfeljebb két évre tekintenek előre. A gyakori, rövid távú elemzések lehetővé teszik az előrejelzések finomhangolását a megfigyelt gazdasági folyamatok tükrében − ugyanakkor nem alkalmasak hosszabb távú trendek vagy egyes szakpolitikai döntések csak több év távlatában érvényesülő fiskális hatásainak bemutatására. Az új, 15 éves elemzés ezt a hiányosságot orvosolja, a hosszabb távú folyamatokra koncentrálva. Ennek érdekében a jegybank elemzői röviden vizsgálták az államadósság fennálló szintjének kialakulását, valamint az elmúlt évek adósságpályáját befolyásoló fontosabb tényezőket; elemezték az államháztartás helyzetének várható alakulását a 2012−2016 közötti időszakban, különös tekintettel az elsődleges egyenleget befolyásoló folyamatokra és a közelmúlt intézkedéseire; számba vették, hogy a kiinduló adósságszint, az államháztartás elsődleges egyenlege, kamategyenlege és a gazdaság növekedési üteme − a jelenlegi gazdaságpolitikai környezet fennmaradását feltételezve − hogyan alakítják az adósságpályát az elkövetkezendő 15 évben.
Megkülönböztetett figyelmet fordítottak azon kiadásokra, amelyekre a népesség demográfiai összetételének változása közvetlen és mérhető hatást gyakorol; vizsgálták az így kirajzolódó adósságpálya érzékenységét néhány alapvető feltételezésre; összevetették az előrevetített adósságpályát a magyar fiskális politika számára releváns fő adósságszabályokkal (maastrichti kritérium, az alaptörvény adósságszabálya, az EU 2012-ben elfogadott \"egyhuszados\" szabálya) és vizsgálták, hogy mekkora pótlólagos egyenlegjavulásra volna ahhoz szükség, hogy az elemzés 15 éves időhorizontján valamennyi szabály teljesüljön.
A számítások a fiskális politika változatlanságából indultak ki, ezért az adósság- és hiánypályák úgynevezett technikai kivetítések, azaz nem tekinthetők előrejelzésnek. Ez azt jelenti, hogy nem a legvalószínűbb, hanem a változatlan gazdaság- és szakpolitikák mellett feltételesen megvalósuló pályát mutatták be a jegybank szakértői.
