Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
− Hogy áll a fogyasztói bizalom Magyarországon?
− Az első negyedév adatai szerint a kiskereskedelmi fogyasztás nem csökkent (pedig sokan ezt várták), a vásárlások volumene változatlan, miközben a GDP vagy a meghatározó területnek számító építőipar teljesítménye csökkent. Ez azt is jelzi, hogy jobb a fogyasztói bizalom, mint amire idén az első negyedévben számítottunk. Véleményem szerint ez köszönhető a devizaadósok mentésének és a személyi jövedelemadó változásaiból eredő többletnek, mivel annak egy része a boltokban kötött ki (szemben az elemzői állításokkal). A fogyasztói bizalom erősödése természetesen nem azt jelenti, hogy minden vásárló teljes mértékben elégedett, hanem csak azt, hogy akinek javultak a költekezési lehetőségei, azok többet is vásárolnak − tudom, vannak olyan családok is, amelyek kevesebbet. Az első negyedévi végeredmény lényegében a fogyasztás megkapaszkodása az előző évi szinten. Ami az év további részét illeti, nagy kérdés a görög, illetve a dél-európai válság alakulása és az IMF-tárgyalások kimenetele. Ugyancsak kérdéses a forint erősödése. A kiskereskedelemnek és a fogyasztói bizalomnak nyilvánvalóan nem tesz jót a gyenge forint, számunkra nem lenne jó, ha az euró árfolyama 300 forint felett maradna. Az erősebb forint a benzinnek is, a banánnak is lefelé húzza az árát.
Rángatják a vásárlók kosarát
− A fogyasztói bizalom ezek szerint \"alakul\", kérdés, hogy áll a befektetői bizalom.
− Az elmúlt két év gazdaságpolitikájában az egyik legnagyobb hiba volt a külföldi befektetők elbizonytalanítása. Nem véletlen, hogy Varga Mihály miniszterjelölt hangsúlyosan beszél a bizalom helyreállításáról. A kisvállalkozások erősítése helyes cél, nagy a foglalkoztatási erejük és nagy bajokkal is küzdenek, de nem használ a gazdaságnak, ha húzóágazatokban a nagyok fejlesztéseit leállásra kényszerítik. A kiskereskedelem nemzetközi vállalkozásai adják a GDP 5 százalékát. Természetesen vannak olyan területek a kereskedelemben is, ahol a kis és közepes cégek járulnak hozzá a termeléshez nagyobb mértékben. Ilyen például a piaci kereskedelem, de a vásárlók a nagyáruházakat és kis boltokat egyformán igénylik, a forgalom nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a hazai és a nemzetközi értékesítő helyek között. Ha néhány elhibázott ágazatpolitikai lépéssel oktalanul rángatják a vásárlók kosarát, a GDP-hez adott érték csökkenhet, a foglalkoztatás pedig nem nő. Ráadásul a kisvállalkozásoknak sem lesz jobb, hiszen azok meg a tőkehiánytól szenvednek. A külföldi befektetők bizalmát többek között gyengítette az ágazati adó belső aránya. Nem vitattuk az adó kivetésének szükségességét − válságban nehéz a költségvetés helyzete −, de annak mértékét és arányát kezdettől fogva bíráltuk. A kiskereskedelemtől várt 30 milliárd forintból 26-27 milliárdot öt-hat szereplő között dobtak szét. A cél nyilvánvalóan itt is a kisebb vállalkozások erősítése volt, \"rálépve a legnagyobbak lábára\", miközben a legkisebb önálló boltosokon ez nem segített. Hazai vállalkozásokat is terhel az ágazati különadó az ágazatban (500 millió forint árbevétel felett), nekik az egytized százalék is sok. A plázastop ugyancsak bizalmatlanná tette a befektetőket és visszafogja az amúgy is halódó építőipart − ráadásul itt sem érvényesül a kisebbek védelme, miután az építési tilalom nem egyenlő a terjeszkedési tilalommal. Kizárt dolog emellett, hogy egy néhány fős bizottság képes az ország összes plázaépítési kérelmét áttekinteni, hiszen a helyi körülményeket nem ismerhetik.
Kialakult az utalványok másodpiaca
− Az Erzsébet utalvány rendszerét még Brüsszel is vizsgálja.
− Az Erzsébet utalvány bevezetése és a körülötte kialakult helyzet megint csak gyengítette a nemzetközi befektetői bizalmat. A magyar láncokkal már tavaly decemberben 6 százalékos jutalék alatt megkötötték a szerződést, utána viszont a kisvállalkozások tömegének ezen a kitermelhetetlen 6 százalékon kínálták a szerződést − ez oda vezetett, hogy az utalványok egy részét nem is váltják vissza az elfogadóhelyek, hanem továbbadják. Azzal, hogy a kiskereskedelemben a nemzetközi láncok − egy kivétellel − nem fogadnak el Erzsébet utalványt, elsősorban a vásárlói érdek károsul, ráadásul jócskán gyengíti az utalvány népszerűségét körükben. A vásárlót nem lehet ketrecbe zárni, az utalványelfogadás hiánya miatt a vásárló nem szokik le a diszkontokról vagy a hipermarketekről, legfeljebb dühös lesz. Mára kialakult a másodpiac, az utalványok készpénzre váltása a vállalkozók és a vásárlók között egyaránt. Ráadásul az államnak szembe kell néznie azzal is, hogy az unió szabályellenesnek mondhatja a nemzetközi áruházak kizárását az elfogadóhelyek közül, ez pedig végső esetben kártérítési igényeket vonhat maga után (az nem gyógyír, hogy egy láncot befogadtak).
Véd- és dacszövetségben a kereskedők és a beszállítók
− Hogyan látja most a kereskedők és a beszállítók erőviszonyait?
− A korábbi évek feszültsége enyhült. Ez természetes, miután 2007−2010 között a kiskereskedelemben 10 százalékkal visszaesett a forgalom, így mindkét fél érdeke volt a kapcsolatok erősítése. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a beszállítókkal szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény is hozzájárult a korábbi feszültségek enyhüléséhez. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy \"tisztességes magatartást\" lehet szabályozni, de versenyképességet, erőviszonyokat nem. A végső bekerülési árakat a nemzetközi piac diktálja.
− Mit gondol, ha erősödik a forint, a jelenlegi kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer fennmarad a két fél között?
− Tény, hogy a gyenge forint gyengíti az importot és a belső piacok felé tereli a kereskedelmi érdekeltséget, az iparnál viszont az exportérdekeltség nőtt meg. Úgy vélem azonban, hogy a jelenlegi piaci környezetben még ha erősödik is a forint, akkor sem várható, hogy a beszállítói és kereskedői érdekközösségek hirtelen felbomoljanak. Egyrészt a sok évvel ezelőtti 245−250 forint helyett a fordulópont 280 forint körül alakul, de most is éppen 300 körül táncol az euró. Ezen a szinten az árfolyamviszonyok alapján továbbra is vonzóbbak a belső piacok. Másrészt ha tartósan ilyen szinten maradna a forint, akkor sem várható a forgalom gyors fellendülése. Az alacsonyabb szinten maradó fogyasztás pedig, bármilyen furcsán hangzik, megtartja a kereskedő és beszállító jelenlegi érdekközösségét, amiben persze továbbra is sok feszültségpont van. A döntéshozók és az érintett termelői érdekcsoportok persze minden részterületen próbálkoznak az import kiszorításával − mint például legutóbb a kisméretű tojásnál −, de ilyen esetekben én a párbeszéd híve vagyok, főleg, ha sántít a beszállítók érvrendszere.
