Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Schmitt Pál lemondása az egyetlen erkölcsileg helyes döntés volt a kialakult helyzetben, hiszen a botrány magával ránthatta volna a Fidesz−KDNP-t: pontosan látszott, hogy olyan kérdésről van szó, amit egyik párt torkán sem lehetett volna lenyomni komoly politikai véráldozat nélkül − mondta a Napi Gazdaságnak Antal Attila politikai szakértő. Az eset Antal szerint jól mutatja, hogy a magyarországi jobboldal tanulékony, még időben tudta kezelni a kérdést, nem úgy, mint a baloldal az \"Őszöd-szindrómát\".
Hasonlóan látja Gyömöre Máté, a Magyar Progresszív Intézet elemzője is, aki szerint az államfő lemondásával megkímélte saját magát és az őt jelölő pártot is a későbbi következményektől. Gyömöre szerint a lemondással kapcsolatos néhány napos kivárás célja lehetett annak felmérése, hogy mekkora felháborodást szülnek a múlt hét végi események, erre utal legalábbis, hogy az államfő parlamentben elhangzott beszéde újdonságot lényegében nem tartalmazott.
Az időben későn jött lemondás sem a köztársasági elnök, sem a kormánypártok hitelességét nem képes már helyreállítani − hangsúlyozta Böcskei Balázs, az Intézet a Demokratikus Alternatíváért (IDEA) igazgatója. Mivel a rendszer egy fontos elemét \"lőtte ki\" az ellenzék a köztársasági elnök hitelességével, valószínűleg a kormányzati viszontválasz sem lesz ennél kisebb horderejű. Böcskei úgy látja, a kormányzati nyomásgyakorlás immáron nemcsak az ellenzék, hanem minden ellenvéleményt megfogalmazóval, és saját köreikkel szemben is kezdetét veszi. A jövőben várhatóan egy szigorúbb, még inkább fegyelmezett, még inkább erőből politizáló megregulázott kormánypárti politikusokkal folytatódik a nemzeti együttműködés rendszerének története − fogalmazott az igazgató.
Antal szerint a botrány három fontos tanulsággal szolgál. Egyrészt nem folytatható az a leegyszerűsítő és az állampolgárokat félrevezető kommunikáció, ahogyan a kormánypártok a helyzetet kezelték. Másrészt a jobboldali-konzervatív tábor bizonyította önmaga számára, hogy a vezetőjük döntése hibás is lehet, és ez ellen fel lehet és fel is kell lépni. Utóbbi előrevetítheti azt is, hogy a Schmitt-ügy egyfajta törésként tovább él a Fideszben. Harmadrészt felvethető a kérdés: tulajdonképpen ki is bukott meg, a köztársasági elnök vagy pedig az őt kiválasztó miniszterelnök. A kialakult helyzetben a kabinet és a kormánypártok is fellélegezhetnek a támadási felület megszűnésével, érdekük az ügy minél hamarabbi lezárása − véli Gyömöre.
Az elmúlt időszakban több név is felmerült lehetséges utódként, a korábbi közlések alapján várhatóan nem konszenzusos, hanem jobboldali jelöltet állítanak majd a pozícióra. Gyömöre úgy látja, racionális választás lehet egy ilyen államfő, hiszen a várhatóan a továbbiakban is felmerülő vitatható döntéseknél nem lenne előnyös egy valódi féket jelentő köztársasági elnök − ez ugyanis zavart sugallna a közvélemény felé.
Nem valószínű, hogy kormánytag lenne az utód (korábban Martonyi János jelenlegi külügyminiszter neve merült fel), arra ugyanakkor számítani lehet, hogy Schmittnél \"tudósabb alkatú\" elnök érkezhet a Sándor-palotába. Az új köztársasági elnököt Böcskei szerint a kormányfőhöz közel állók közül választják majd ki, az elemző szerint így lojalitása megkérdőjelezhetetlen lesz. A Fidesznek alapvető érdeke a jelöltválasztás folyamatának mielőbbi lezárása.
