A barkácsáruházak a 2007-ben indult kiskereskedelmi forgalomcsökkenés ellenére is a piac letéteményesei maradtak és elemzők a pénzügyi válság hozta visszaesésben is stabil pozíciót jósoltak a láncoknak, most azonban mégis a leggyengébben teljesítő egységek közé tartoznak. A háztartások csupán a 6−7. helyre sorolják a barkácstermékek vásárlását, így a vevők csak célzottan egy-egy termékért mennek az áruházakba, impulzusvásárlás már csak elvétve fordul elő, nem úgy, mint öt-hat évvel ezelőtt.
Ennek megfelelően a láncok most erősen hallgatnak a teljesítményükről, még úgy is, hogy pillanatnyilag a tavaszi szezon kellős közepén tart a szegmens. Annyit tudni lehet, hogy a festékpiac hozza a terveket, de a vevők ezt is inkább szakboltban, esetleg hipermarketben szerzik be, mint barkácsáruházban. A korábban sokat hirdető láncok médiaaktivitása is elenyésző − az elemzők szerint ez érthető, ha nincs vásárlói aktivitás, nincs mire rádolgozni reklámoldalon.
A valódi probléma, hogy a barkácsáruházak négy profilja teljes egészében kiesett a vásárlói prioritásból. A lakáskultúra, lakásfelszerelés a 2008-as pénzügyi válság kipattanása után azonnal háttérbe szorult. Az átalakuló munkahelyi kultúra, a költségcsökkentések miatt megnövekedett munkaidő, illetve bővülő munkaköri elvárások a \"csináld magad\" hobbitól veszik el az időt − így gépekre sincs szükség. A kertépítésre és -szépítésre pedig többnyire pénz nincs, ahogyan az építőipari alapanyagokra sem.
