Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
"A társadalmi egyeztetésen olyan kommunikációs folyamatot értünk, amely egy döntés előkészítésének része. Folyamatos és kölcsönös információ-áramlás során a közvetlenül vagy közvetetten érintett szereplők (egyének vagy szervezetek) szabadon nyilváníthatnak véleményt, amelyet a döntéshozó mérlegel és figyelembe vesz" − ez áll a NIOK honlapján. Azt kerestem, belefér-e a társadalmi egyeztetés fogalmába, hogy egy törvényjavaslatot, pláne notifikációra megküldött szöveget egy, a jogszabály által érintett profitorientált társaság vezetője utolsóként szerkeszt, belenyúl. Nem fér bele.
Magam is hipokrita lennék, ha azt mondanám, borzasztóan meglepődtem, hogy a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánykereskedelem... blablabla... trafik- vagy dohánymonopólium-törvény előkészítésében egyes piaci szereplők tevékenyen részt vettek. Hipokrita lennék, ha azt mondanám: ez skandalum, mert az iromány már napokkal előbb Brüsszelben volt egyeztetésen, mint hogy a parlament megszavazta volna a végleges irományt, és végképp felháborító, hogy így működik a törvényhozás, a frakcióvezetők szerint pedig ez társadalmi egyeztetés.
A törvényhozás jóval korábban is így működött (én megszoktam), ám társadalmi egyeztetést emlegetni egy puszta lobbinál túlmutat az egyszerű hibánál, ahogyan az is, hogy a \"társadalmi egyeztetés során\" a dokumentumhoz utoljára hozzányúló \"társadalom\" neve benne marad az aktában.
Őszintén szólva szórakoztató volt, mikor lementettem a gépemre a − http://ec.europa.eu/enterprise/tris/pisa/app/search/index.cfm?fuseaction=pisa_notif_overview&iYear=2012&inum=112〈=EN&NLang=EN cím alatt fellelhető − notifikációra elküldött javaslat magyar nyelvű verzióját és megnéztem a fájl eredetét. Azon is derültem, hogy a Fidesz-frakció belső köreiben az terjedt el, hogy a sztorit egy piaci szereplő megrendelésére szellőztettem meg. Aztán olvasva a keddi sajtót a lobbizás, oligarcházás megideologizálásáról, elszomorodtam, mert megint az az érzés fogott el, hogy az álszentek ezzel a társadalommal és ezzel a gazdasággal mindent megcsinálhatnak.
