A magyar közoktatás nemzetközi összehasonlításban sikeresnek mondható, viszont kiugróan magasak az oktatási egyenlőtlenségek, emiatt saját potenciáljához képest a rendszer összességében alulteljesít − állapította meg a Radó Péter és Setényi János szerkesztette Egy alternatív közoktatás-politika alapvonalai című, az oktpolcafe.hu-n publikált vitairat. A dokumentum − amelynek célja a kormányéval szemben egy alternatív közoktatási koncepció kidolgozása − szerint nem a korábbi közoktatási törvény alapjain kellett volna változtatni, hanem a meglévő kereteket kellett volna korrigálni. Az olyan alapelvek, mint az intézményi autonómia, az önkormányzatiság és a helyi kereslet által vezérelt szolgáltató rendszer, megfelelő keretei a közoktatásnak. Növelni kell azonban a mérethatékonyságot, ezáltal a szakmai munka színvonalát, továbbra is decentralizáltan, normatív alapon kell finanszírozni az oktatást, de úgy, hogy a minimális támogatást mindenképp megkapják az iskolák. A köznevelési törvény alapján az iskolákat és a pedagógusokat semmilyen szakmai szerv nem fogja elszámoltatni, pedig az a minőségi szakmai munka alapeleme, ahogy az is, hogy az oktatáspolitika ne központi utasításokra, hanem a szakértőkkel és a pedagógusokkal folytatott együttműködésre épüljön.
A kormány a munkáltatói igényekre hivatkozva csökkentené a gimnáziumi és növelné a szakképzésben részt vevők arányát, de Radó szerint ez az iskoláknak adott támogatásban már nem jelenik meg. Ez a szándék amúgy sem megalapozott szakmailag, a kormány elsősorban azon üzleti körök véleményére alapoz, amelyek olcsó, alacsonyan képzett munkaerőt alkalmaznak, ez azonban nem tükrözi a valós munkaerő-piaci igényeket, hiszen ma szakmunkás-végzettséggel egyáltalán nem könnyű elhelyezkedni. Ráadásul a jelenlegi rendszerben a szakképzésből teljesen hiányzik az általános műveltség megszerzése, amely elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy a munkavállalók szükség esetén átképezhessék magukat, ami a rugalmas munkaerőpiac alapkövetelménye − mondta Radó.
