Ha a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal és az ÁNTSZ mellett a médiumok helyett a háttérben az Alkotmányvédelmi Hivatalt vonta volna be a szerdai sajtónyilvános hipermarket-ellenőrzési akciójába, nem vált volna idő előtt okafogyottá az ellenőrzés. A három hatóság szervezésében indult, szigorúan titkos akció ténye azonban úgy ment át a sajtón, mint a higany az egészséges bélrendszeren, így az ellenőrzés (az Auchanban) legfeljebb egy érdekes mutatványra, mint valódi szakmai háttérmunkára volt alkalmas.
Eget rengető hibákat nem tárt fel az ellenőrző bizottság. Így senki sem tudta a fogyasztók arcába vágni azt, hogy a hiperek átverik a fogyasztókat a kasszánál, vagy importból származó hulladékot adnak drágán. Még csak azt sem lehetett kikanyarítani a magyar jogéletben újításnak számító sajtónyilvános ellenőrzésből, hogy esetleg a hipereket be kellene zárni. Pedig a fogyasztó egy ideje úgy érezheti, a kormányzat a hiperekre a piacgazdaság ópiumaként tekint. Sőt, egerek és pockok rohangásznak a belsejükben.
De akkor miért tárgyal az állam (ugyanaz, amelyik a fogyasztóvédelem mögött áll) érdekeltségébe tartozó Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. egyelőre \"informálisan\" a legnagyobb hipermarketlánccal az Erzsébet utalvány elfogadásáról? Az üzleti életben jártas fogyasztónak rögtön a tárgyalási pozíciók jutnak eszébe, főleg ha végigkövette az utalványelfogadás körüli hisztériát és a 3−6 százalékos jutalékszámítási módszert. Ez persze csúsztatás, az akció során nem a Tesco került górcső alá, hanem az Auchan − pedig a szakma a britekre fogadott. Ugyanakkor az Auchannal még senki sem tárgyalt az utalványok elfogadásáról.
A kérdés, ami nyitva maradt: a titkos akció után ki került jobb tárgyalási pozícióba?
