Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A víziközmű-törvény több ellentmondást old fel az önkormányzatok szerepével kapcsolatban. A képviselő-testületek ugyanis a közművek, illetve az üzemeltető társaságok tulajdonosaként az ármeghatározásban is szerepet játszottak, valamint a lakosság felé egyfajta érdekvédelmi funkciót is be kellett tölteniük, ráadásul intézményeiken keresztül fogyasztók is voltak. A sokszor összeegyeztethetetlen szerepek vezettek oda, hogy a befolyó díjakból alig fordítottak rekonstrukcióra, országos átlagban ez a tétel az árbevétel 7 százalékát tette ki az elmúlt időszakban, jelentősen alulmúlva a szükséges szintet, és nemzetközi összevetésben is meglehetősen alacsony. Németországban csaknem 50, Svájcban pedig 69 százalékos értékcsökkenési hányadot alkalmaznak, előbbi 100, utóbbi pedig 50-80 éves felújítási intenzitást tesz lehetővé − szemben a magyarországi 330 évvel. Utóbbi adat azt jelenti, hogy a vízellátó és szennyvízhálózat átlagos megújulása az elmúlt 10 év átlagában 0,3 százalékos volt − a rendszerek élettartama ezzel szemben 30 és 100 év közötti. Anélkül hogy a hazai szolgáltatók jelentősen emelnék díjaikat, a rekonstrukciós hányad öt éven belül 20 százalékra emelkedhet, ami már 150 éves megújulási ciklust jelentene. (A német és svájci vízdíjak 20−50 százalékkal magasabbak a magyarországinál, a hazai díjak az európai mezőny alsó harmadában helyezkednek el.)
Elsősorban a kisebb üzemeltetők gyakorlatilag nulla fenntartás mellett \"lakták le\" a rendszereket, a munkálatok csak a hibaelhárításokra fokuszáltak. A magyarországi ivóvízhálózatok vízvesztesége így átlagosan 20 és 25 százalék között alakul, azonban előfordul 50 százalék is.
A díjképzésben meg kell jeleníteni az eszközök fenntartási költségét, ehhez kapcsolódóan a törvény elrendeli a víziközmű-vagyon felmérését és felértékelését (2015 végéig). A csaknem 100 ezer kilométeres magyarországi hálózat nagy része a hatvanas-nyolcvanas években épült, könyv szerinti értékük pedig ma is az akkori aktiválási értéket jelenti, figyelmen kívül hagyva például az 1990 és 2011 között ezer százalék feletti kumulált inflációt. A helyhatóságok, illetve a szolgáltatók ebből a könyv szerinti értékből képeznek felújítási alapot (az értékcsökkenés révén). Az új víziközmű-törvény értelmében 2012. július 1-jétől minden üzemeltetési szerződés kötelező mellékletét képezi a vízi közművek vagyonértékelése − tudtuk meg a Közművagyon-értékelési Klasztertől.
A DRV Zrt. az elmúlt években a szükséges fejlesztéseknek mintegy 40 százalékát hajtotta végre, az új törvény azonban − azzal, hogy kötelezővé teszi a bérleti, illetve koncessziós díjak vízi közműre költését − növeli az erre fordítható összegeket, tudtuk meg a társaságtól. Az inflációtól elmaradó díjmódosítás miatt megfontolt és visszafogott beruházási politikát folytat a győri Pannon-Víz Zrt. − mondta lapunknak Tőke László vezérigazgató. A társaság a díjban foglalt amortizációt teljes egészében fejlesztésekre fordítja, díjbevételének mintegy 22 százaléka beruházási forrás. Idén elsősorban nagyobb rekonstrukciókat végez a vállalat, főként a szennyvízelvezetés és -tisztítás területén. A Szegedi Vízmű Zrt. szolgáltatási területén a vízellátás és a csatornázottság szempontjából is közel 100 százalékos az ellátottság − tudtuk meg Istókovics Zoltán vezérigazgatótól.
