Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nehéz megmondani, mit jelent a nemzeti újraiparosítás, mivel értelmetlen klasszikus nemzeti iparról beszélni − mondta lapunknak Némethné Pál Katalin, a GKI Gazdaságkutató Zrt. kutatásvezetője a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által felvázolt elgondolással kapcsolatban. A tulajdonosi körnél egyre reménytelenebb megkülönböztetni a külföldi és a magyar vállalatokat, még a legnagyobb \"magyarként\" elkönyvelt vállalatokban is domináns a külföldi tőke. A felvevőpiac szempontjából szintén nem lehet értelmezni a fogalmat, a nagyipar ugyanis csak nagy méretben tud gyártani, a hazai piac viszont kicsi ahhoz, hogy csak oda termeljenek a vállalatok. Így kifejezetten magyar ipari érdek sem létezik. Parciális érdekeik annál inkább lehetnek egyes vállalatoknak, amelyeknek megéri magukat nemzetinek feltüntetni.
Az unió azért tiltja az ágazati iparpolitikát, mert versenyzavarónak tartja. Ha mégis megtörténik, mindig felveti a kérdést, hogy mely csoportoknak és miként sikerült megtörniük ezt a szabályt. Az Új Széchenyi tervben több jó helyzetértékelés volt a nagyívű, inkonzisztens irányok mellett, azt azonban még nem lehet megmondani, hogy mi is következik belőlük, mik lesznek a konkrét intézkedések.
Nem iparfejlesztésre vagy az MFB feltőkésítésére van szükség, hanem azoknak az akadályoknak a leküzdésére, amelyek hátráltatják a perspektivikus területeket. Versenyképes, üzletbarát környezetet kell teremteni, amely lehetőséget nyújt a vállalkozóknak − tette hozzá Némethné. Minden felelősen gondolkodó gazdaságirányításnak föl kell mérnie az ország lehetőségeit, beleértve a technológia és az üzleti modellek változásait. A következő lépés viszont nem a pénzpumpálás a fejlődő ágazatokba, hanem egy kedvező, vállalkozásbarát környezet kialakítása.
Ide tartozhat a tudományos háttér fejlesztése: annak nem is kell feltétlenül országon belül maradnia, öltheti nemzetközi együttműködés formáját is, szemben az oktatással, ahol a munkaerő szignifikáns részét egyértelműen az országon belül kell képezni. Mindkét területen nagy felelőssége van az állami szektornak, de nem kell, hogy mindez egyedül csak rá háruljon. A vállalatok bevonása működőképes stratégia, a kormányzat előre gondolkodása és koordinálása azonban kiemelten fontos ezen a területen.
A mostani válság rámutatott arra, hogy Magyarországnak milyen mélyen sikerült bekapcsolódnia a nemzetközi munkamegosztásba − emelte ki Némethné. A hazai feldolgozóipar mélyen integrálódott a nemzetközi termelésbe, a betelepült külföldi tőkénél is nagyobb a kapcsolat a hazai gazdasággal, mint azt sokan gondolták volna. A beszerzési láncaiknál − ha nincsenek is kiemelt szerepben a hazai vállalatok − egyes szolgáltatások igénybevételével jelentős hatást tudnak gyakorolni.
