− Közgazdász-informatikus szakon végzett a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen. Már akkor tudta, hogy később saját vállalkozást szeretne?
− Bár vállalkozó családból származom, és mindig is ötletemberként jellemeztem magam, az egyetem elvégzése után az üzlettársam, Csontos Zoltán és én is inkább céges karrierben gondolkoztunk. A Netpincérre próbaként tekintettünk, tankönyv szerint alakítottuk ki a vállalkozás alapjait, de rájöttünk, hogy nem számíthatunk azonnal hatalmas pénzügyi sikerekre. Ezért mindketten elhelyezkedtünk a területünknek megfelelő helyen − én az Ernst & Youngnál lettem pénzügyi tanácsadó egy évig. Ez idő alatt is működött a Netpincér, de mikrovállalkozás formájában, a partnerállomány akkor még nem tette szükségessé, hogy az egész napot erre szánjuk.
− Mikor érkezett el az áttörés a cég működésében?
− Bár 1999-ben alapítottuk a vállalkozást, 2005-ig nem látszódott, hogy lesz-e belőle valaha teljes munkaidőt igénylő cég. Az áttörést a napi ezer megrendelésszámnál éreztük, ezután kezdtünk el igazán cégként gondolni a Netpincérre, illetve ekkor terjesztettük ki a vállalkozást külföldre. A fejlődés organikus volt, hirtelen áttörés nélkül, de az átlagosnak számító 10-20 százalékos növekedési aránynál magasabbat értünk el. Addig több vállalkozást hoztunk létre, de 2005-ben eldöntöttük azt is, hogy csak a Netpincér marad meg, mert az a legjobb stratégia, ha a legerősebbre koncentrálunk, minden mást lezárunk. Külföldön gyakorlatilag ugyanaz történt. A cégek profilja ugyanolyan volt, még a név is ugyanaz maradt lefordítva, a tevékenységet Budapestről irányottuk. Az elején kilenc országban terjeszkedtünk, de az elmúlt két évben nem éreztük megfelelő nagyságúnak a külföldi projekteket, ezért úgy döntöttünk, csak két országban leszünk jelen, Magyarországon és Ausztriában − ezekben viszont piacvezetők vagyunk.
− Változtak az elképzelései arról, milyen a sikeres vállalkozás?
− Ezek az elképzelések nem változnak, hanem inkább fejlődnek. Törekszem a sikerre, de nincs konkrét kép a fejemben arról, mikor leszek sikeres. Ez építkezés, fokozatos fejlődés, alakulás, amelyben vannak bizonyos lépcsők, amelyeken fel kell jutni. Ez nem olyan, mint hirtelen megnyerni a lottó ötöst.
− Mitől lett sikeres a Netpincér?
− Egyértelműen az innovációktól. Nem azt mondjuk, hogy sikeresek vagyunk, hanem hogy igyekszünk sikeresek lenni, innoválunk, proaktívak vagyunk, keressük az új piaci lehetőségeket, próbálunk példamutatóak lenni abban, mit érhet el egy magyar vállalkozás, ha így gondolkozik.
− Hogyan születtek az innovációk a Netpincérnél?
− Az innovációk általában elég véletlenszerűek, de sok esetben egyszerűen arról van szó, hogy praktikusan gondolkozik valaki. Ez utóbbi történt a mi esetünkben is. Tizenkét évvel ezelőtt az ételrendelés bonyolult és kényelmetlen volt. A környéken lehetett két telefonfülke, ami működött, sorban kellett állni. A Netpincért a kollégista-egyetemista közösség kezdte el használni, nekik volt a leghasznosabb, ebből a magból fejlődött ki a vállalkozás. Ha ez abban a kis közösségben nem működött volna, már az elején megbukik a vállalkozás. Valójában a mai napig nincs különösebb érdeklődésünk például a vendéglátóipar iránt. Mi a hasunk iránt érdeklődtünk. Ha az embereknek szolgáltatsz vagy termelsz, akkor az emberek és nem a gyártósor fejével kell gondolkozni.
− Az idei eredményekkel mennyire elégedett?
− Azzal elégedett vagyok, a makrogazdasági helyzettel értelemszerűen nem. Olyan környezetben dolgozunk jelenleg, amelyben nem segítik, hanem ellehetetlenítik a vállalkozásokat. Ezt nap mint nap érezzük. Ez igaz a munkaerőpiacra, de arra is, hogy mindenki lehangoltan jön be a munkahelyére, bár legalább örül, hogy van hol dolgoznia. Nem erősíti a nemzetgazdaságot, hogy van egy depressziós társadalmunk, márpedig ez ellen mi, mint kis cég, nem tehetünk semmi.
− Ha most lenne végzős egyetemista, indítana vállalkozást?
− Magyarországon biztosan nem. Folyamatos recesszió van a gazdaságban, a képzett munkaerő jelentős része elhagyta az országot, és ezt mi, a kisebb cégek is érzékeljük. A közhangulat sem vállalkozóbarát. Bár az amerikai gazdaságban sem a legjobb a gazdasági környezet, ott az internetes cégek, innovációk körül hatalmas a hírverés, de ebből semmi nem érződik ebben a régióban. Bár sokan fektetnének ebbe pénzt, sok az új ötlet, sokan látnak benne lehetőséget, nálunk nem alakult még ki a vállalkozókat motiváló környezet.
− Hogyan alakították ki a cég marketingstratégiáját?
− Ezt sem bonyolítottuk túl, már 1999-től kezdve hatékonyságmérésen alapult a cég marketingje. Először mindent kicsiben próbáltunk ki, és ha az hatékony volt, akkor költöttünk rá többet. Az első időszakban a hatékony módszerek között is különbséget tettünk, mert nem akartunk fölöslegesen pénzt áldozni semmire. Már 1999-ben ct, azaz klikk alapú hirdetési rendszerünk volt, ez hat évvel később, a Google megjelenésével terjedt el igazán világszerte. Szerveztünk egy internetes szavazást arról, mit tartanak az emberek magyar ételnek, amivel az volt a célunk, hogy mobilizáljuk a közönséget. Nem az eredmények azonnali növelésére törekszünk, hanem márkát építünk. Nyilván ez azért is van, mert a sajtó felfigyel ezekre a kezdeményezésekre, arra, hogy pizzát lehet rendelni az interneten, viszont nem. A stratégiánk a kreatív márkaépítés, amikor nem közvetlenül a márkát, hanem a szolgáltatást népszerűsítjük.
− Hogyan alakult a cég kapcsolata az éttermekkel?
− Az elején, mint minden terméknél, nehéz volt bevezetni a szolgáltatást, mert nem tudták elképzelni, hogyan működhet egy ilyen rendszer, mennyire biztonságos. Ráadásul gyakorlatilag mi találtuk fel azt a szolgáltatást Magyarországon, hogy interneten pizzát lehet rendelni. Eközben 1999-ben az internetre még mindenki úgy tekintett, mint a csalók és pornóoldalak terepére, a sajtó pedig a mai napig megerősíti ezeket az előítéleteket. Az internet elterjedésével könnyebb lett a helyzet, de nem sokkal, mert a piacméret korlátoz minket. Egy étterem általában egy szakácsot, egy pincért, esetleg még egy futárt tud foglalkozni, ezért erősen behatárolt, hány rendelést tudnak kiszolgálni. A mai napig is gyakori elutasítási ok az éttermek részéről, hogy nem akarnak több megrendelést, nekik épp elég van. Sokszor nem értettem ezt a magyar vállalkozókra jellemző hozzállást, főleg most, recesszió idején. Mi más elveket követünk, minden vendégnek örülünk, nem írjuk ki, hogy megtelt az oldal.
− Mivel szeretne foglalkozni a következő öt évben?
− Az utánpótlás-nevelésre koncentrálok, ez egyben a Netpincér csr-tevékenysége is. Én inkább abban hiszek, hogy a társadalmi felelősségvállalást alacsonyabb szinteken kell elkezdeni, és hozzám az utánpótlás-nevelés áll a legközelebb, az érdekel, hogyan tudok innovatív vállalkozásokhoz segítséget adni. Sok olyan felkérést fogadok el, amelyek keretében a jövő sikeres vállalkozóinak szóló konferenciákon adok elő, vagy olyan jellegű oktatási intézményekben vagyok előadó, ahol a szakmát, az internetes projektmenedzsereket képzik.
