Az Európai Unió gazdasági fellendülése lassú és törékeny, ráadásul a pénzügyi piacokról, a növekvő energia-, illetve nyersanyagárakból származó lefelé mutató kockázatokkal is számolni kell − állapította meg múlt héten kiadott, az uniós ipar versenyképességének helyzetét összegző jelentésében az Európai Bizottság (EB). Az unió ipara azonban jó formában van − tették hozzá − és megvan benne a lehetőség arra, hogy lökést adjon a gazdasági növekedésnek.
A tagországok között e téren is számottevő különbségek mutatkoznak: a feldolgozóiparban például a munkatermelékenység az Írországban kimutatott 125 százaléktól a Bulgáriában elért 20 százalékig terjed (az EU átlagához mérten), az innovatív vállalatok aránya pedig a németországi 80 százaléktól a lettországi 25 százalékig. A vállalkozásbarát kormányzati szabályozás terén Finnország áll a legjobban, az utolsó helyen pedig az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, Olaszország kullog. Mindezek fényében érthető, hogy az EB ismételten sürgette a tagállamokat, vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek közelítik egymáshoz a versenyképességi szinteket, koherensen az eurózónában, illetve az egységes belső piacon zajló együttműködéssel. A versenyképesség erősítése mindenekelőtt az iparban létfontosságú, hiszen az EU exportjának 75 százaléka a feldolgozóiparból származik és erre az ágazatra jut az iparon belül a k+f kiadások 80 százaléka.
Az EU-ban kevesebb a fiatal innovatív vállalat és az uniós társaságok általában rosszabbul teljesítenek a kutatás-fejlesztési eredmények alkalmazásában és értékesítésében, mint egyesült államokbeli és japán társaik − állapítja meg a jelentés. Javulás mutatkozik viszont a nyersanyag-felhasználás hatékonyságában, beleértve az újra felhasznált, illetve az innovatív helyettesítő anyagok használatát. Az ipar hatékonyságát illetően pedig az EU sok tekintetben megelőzi az USA-t, illetve felzárkózik Japánhoz, de ezen a téren igen nagyok a különbségek az egyes uniós országok, illetve az egyes ágazatok között.
