Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az egészségügyi rendszer finanszírozása a jelenlegi formájában fenntarthatatlan − értett egyet a Napi Gazdaság egészségügyi konferenciáján Kaló Zoltán egészségügyi közgazdász, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója és Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. Amellett hogy a források nem elégségesek a meglévő kapacitások működtetéséhez, több időzített bomba is ketyeg a rendszerben − vélte Kaló −, a legégetőbb probléma ezek közül a humán erőforrás területe. Az orvosok havi 100 ezer, illetve a nővérek havi 40 ezer forintos béremeléséhez százmilliárd forint feletti forrásbevonásra lenne szükség az ágazatban, enélkül csak részmegoldásokban lehet gondolkodni. A szakember hasonló veszélyeket lát az ellátórendszer intézményi struktúrájában, amelyre a kórházi szakellátás túlsúlya jellemző, a decentralizált intézményrendszerben pedig a központi politikai akarat nehezen hajtható végre. A robbanásveszélyes területek között szerepel a gyógyszerágazatra meghatározott célok teljesítése, illetve a forrásteremtés és a forrásallokáció egyensúlytalansága. Kaló szerint bármelyik problémahalmaz \"felrobbanása\" az egész rendszer bedőlését eredményezheti.
Az elmúlt évtizedek tapasztalata alapján a jelenlegi finanszírozási rendszer nem alkalmas az ágazat \"örökre deklarált\" hiányának rendbetételére, nem várható tőle a valós költségeket vagy az amortizációt respektáló mértékű források biztosítása − fogalmazott Éger István, aki szerint az \"elégtelen és irritáló\" döntéshozói lépéseket nem előzte meg érdemi kommunikáció a szakmával. A magyar egészségügyben a migrációs ráta évente 1000 feletti, már harmadik éve, míg Csehországban például az 550-es szint jelentette a csúcsot − mondta az elnök.
Ki kell mondani, hogy a forráshiány és a minőség romlása dacára is rosszul használtunk fel mintegy 400 milliárd forint uniós forrást − hangsúlyozta Kaló. A rendszer racionalizálása helyett zöldmezős beruházásokkal kapacitást bővítettünk, az új intézményeket pedig most meg kellene tölteni, többnél azonban a befejezés is kérdéses − figyelmeztetett a szakember, hozzátéve: ha ez nem sikerül 2013-ig, az uniós támogatás is elvész. Éger szerint a finanszírozás alapelve továbbra sem lehet más, mint a szolidaritás, ám kérdés, hogy fenntarthatók-e a XXI. század hazai javadalmazási szokásai mellett − ilyen a minimálbéresek száma, a fekete- és szürkegazdaság helyzete, illetve a legális, de közterheket nem fizető jövedelmek − a XIX. század világának járulékalapú forrástermelése. A választ a fogyasztási oldal szolidaritásában jelölte meg az elnök, ami a közterhek szétporlasztását jelentheti a potenciális igénybevevők teljes körére. Ehhez járulhatnak az olyan kiegészítő források, mint a népegészségügyi termékdíj típusú bevételek. Kaló lehetséges megoldásnak tartja az államosítást, de úgy véli, ez további bizonytalanságokat hoz rendszerbe, emellett beláthatatlan költségekkel is jár. A gyógyszerkassza visszavágása kapcsán nagy kérdés, miként lehet azt úgy megoldani, hogy a szektorbeli szereplők is életben maradjanak.
A forrásteremtés eszköze lehet a járulékfizetők számának növelése mellett a járulék és az adó arányának módosítása, illetve a betegek választásából fakadó szolgáltatások magánfinanszírozásának emelése. Az ellátórendszer fix költségei csökkenthetők a szakellátás kapacitásainak visszavételével, a szolgáltatási és a gyógyszertámogatási csomag szűkítésével. Kaló hamis ígéretnek tartja, hogy az egészségügyi rendszer hatékonysági tartalékainak feltárásával a helyzet orvosolható, illetve hogy a betegek a változásból semmit sem fognak megérezni.
