A Nemzetgazdasági Minisztérium már tudja, milyen átalakításokat javasol a béren kívüli juttatások piacán, ám ezt a tervet egyelőre sem a kormány, sem a szélesebb közvélemény nem ismeri. Az adótörvényeket csak hetek múlva tárgyalja meg és nyújtja be a parlamentnek a kormány, abban lesz részletesen lefektetve a juttatások szabályrendszere.
Bizonytalan még, hogy mi lesz bizonyos elemek sorsa, például kérdéses a papír étkezési utalványok jövője, amely a jelenlegi információk szerint egy, vagy két lépésben tervezik megszűntetni. A kormány − vagyis egyelőre a minisztérium − célja kettős. Egyrészt meg akarja szüntetni az általa feleslegesnek tartott párhuzamosan működő rendszereket, s helyette egységes platformon kívánja koordináltatni a juttatásokat. Másrészt fel akarja számolni azokat a juttatási formákat, ahol a juttatás célja nem más, mint az adókedvezmény kihasználása. Persze nem így fogalmaznak: a tárca szerint azokat az elemeket szükségtelen megtartani, amelyek kizárólag készpénz-helyettesítő szereppel bírnak.
Ebbe a kategóriába tartozik a hidegétel-utalvány − és ki tudja, még mi minden. Ha ugyanis abból indulunk ki, mely béren kívüli juttatások minősülnek egy az egyben készpénz-helyettesítőnek, egy sor más elem is automatikusan kiesik. Az internetutalvány − ez is szerepel mellesleg a kiiktatandók listáján − mindenképp ide tartozik a kis összegű ajándékkal együtt. Utóbbit évente háromszor, a minimálbér adott százalékáig lehet adni kedvezményesen.
Lényegében csak készpénzt helyettesít az iskolakezdési támogatás és az utazási költségtérítés is. Mind az ajándék, mind az iskolakezdési támogatás, mind az utazás költségtérítése az ételutalványokkal együtt egyszerűen a bérhez is hozzácsapható − adott esetben akár idényjelleggel. Az egyetlen különbség az, hogy ebben az esetben jóval többet kell fizetni utána, mint most, béren kívüli juttatásként. Hiszen míg a juttatások adótartalma 19 százalék, a béré a munkáltató és munkavállaló terhével együtt 61,5.
A munkaadó az elismert költségekről szóló számlákat utólag fizeti majd ki, vagyis utófinanszírozza ezeket a költéseket. Magát az elszámolási módszert egyébként már most is lehet alkalmazni, vagyis nem kötelező előzetesen kiosztani a juttatásokat utalvány formájában. Kérdés ugyanakkor, ki fog így bármilyen juttatást is bérként adózva nyújtani, hiszen abból a munkáltatónak semmilyen adóelőnye nem származik. Az egyszerűség kedvéért ezeket akár be is lehet építeni a bérbe, vagy − és talán ez lesz a jellemzőbb − el is lehet hagyni.
A kormány másik célja az egységesítés, vagyis az, hogy a juttatások ne hatféle utalványban legyenek nyilvántartva, leosztva és számolva, hanem ha lehet, akkor egyetlen adminisztrációs felületen kezelni lehessen azokat. Erre szolgálna a Széchenyi pihenőkártyákon használt szolgáltatások kiterjesztése. Most alapvetően szállásdíj fizetésére lehet használni a kártyát − a szorosan ehhez kapcsolódó szolgáltatásokkal kiegészítve. Jövőre azonban a melegutalványok beolvasztásával kibővül a felhasználás köre. A szállás mellett attól függetlenül is lehet vele fizetni éttermekben, fürdőkben, akár az állatkertben is.
Lesznek azonban olyan juttatások, amelyeket bajosan lehet majd a kártyára vinni. A kormány deklarálta például, hogy az iskolarendszerű képzés támogatásán nem kíván változtatni. Ez tehát mindenképp a kártyától független adminisztrációt igényel majd. Bajos lehet emellett a sonkajegyet is a kártyára húzni, hacsak nem a torkos csütörtökre való tekintettel meg nem dobja a melegétel-keretet a munkaadó. Az olyan juttatásokról nem is szólva, mint a finanszírozott egészségügyi szűrések.
