Sérülékeny maradt Magyarország

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

Az eurózónán belüli hozamok egy átmeneti konvergenciát követően az év közepétől ismét távolodni kezdtek egymástól, és ez a valutaövezeten kívüli országok közül Horvátország és Magyarország esetében tükröződött a legnagyobb mértékben. Az itt elvárt hozamszintek ugyanis az olaszokéval és a spanyolokéval vetekedtek, akik a mostani adósságválság két fő érintettjének számítanak − áll az IMF tegnap publikált regionális gazdasági jelentésében. Ez a a büdzsé sérülékenységének, valamint a helyi devizák svájci frankhoz viszonyított gyengülésének \"köszönhető\". Utóbbi jelentős terhet jelent a háztartásokra, és ezen keresztül nagy stabilitási kockázatokat okoz a bankszektorban. (Mindez Lengyelországot is komolyan érinti.)

Magyarországot az államadósság nagysága miatt is előveszi az elemzés, majd kiemeli, hogy a régión belül a finanszírozásban (Albániával együtt) itt a legnagyobb a rövid lejáratú állampapírok aránya. A GDP 10 százalékával megegyező összegnek ráadásul igen nagy hányada külföldi devizában denominált, ami tovább növeli a sérülékenységet. A jelenlegi deficitszintet azonban nem tartja a tanulmány kirívónak. Az IMF jövőre a GDP 3,6 százalékára teszi a hiányt, ami ha magas is, még mindig kezelhetőbb, mint a régió sok más büdzséje (így Horvátország, Koszovó, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szerbia).

A tanulmány a fiskális szabályok értékelése kapcsán Magyarországra is kitér, és nem az ország \"hagyományos bírálatát adja\". Miután az IMF elemzői vázolják, hogy milyen előnyei vannak a fiskális, ezen belül pedig a kiadási szabályoknak, több tényezővel árnyalják a képet. Azon túl, hogy csak akkor érdemes bevezetni, ha van politikai akarat az intézkedés mögött, különben csak kreatív könyveléshez és büdzsén kívüli tételekhez vezet, kiemeli, hogy önmagában a kiadási szabályok nem elegendőek, mivel nem biztosítják a bevételi oldal megfelelő alakulását. Így nem mindig jelent hasznos megoldást a költségvetés konszolidációjához. Ilyen az, amikor a GDP növekedése a potenciális alatt van, és csökken az áht bevétele, de hasonló a szituáció akkor is, ha a hiány már eleve magas szinten van. A kirívó hiányra példaként Magyarország 2004-es 6,4 százalékos GDP-arányos deficitjét említi a tanulmány. Egy szimuláció alapján az elemzők szerint a kiadási szabályok követése Magyarországon még nagyobb hiányhoz vezetett volna, mint azt megelőzően volt.