Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nyolcvanévesen ülök a parton. Hazajöttem meghalni. Családom már régen nincs itt. A Parlamenten árpádsávos zászló. A villamos ismerősen régi. Szegénység. Piszok. Szomorúság.
Túl régóta vannak hatalmon. A választásokon nem nyerhet más. Az ország az ötödik nemzetvédő program és gazdasági terv időszakában van. Barátaim szerint minden rendben. \"Nehezen szoktunk hozzá, hogy nincs növekedés, szűkös az árukínálat, sehol fiatal, de beleszoktunk.\" A Vezető szerint : \"Az irány ismert, el is fogjuk érni.\" Viccein mindenki nevet. A múltkor elutazott a 2-es villamossal a pártok házától a Vámház, korábban Dimitrov, most Horthy Miklós térig. A pártok háza üres − nincs a pártokra szükség. Még emlékeznek, hogy volt Alkotmánybíróság, de hogy minek és miért, arra már nem. Senki nem utazik külföldre, ide se jön senki. A Nemzeti Üdültetés működik.
Az utcán emberek sündörögnek oda: valutát vennének. \"Mit csináljak a forinttal?\" − kérdem. \"Hááát!\" Az állami Nemzeti Kereskedelmi Bank, amelyet a második nemzetvédő programban létesítettek az OTP-ből és FHB-ból, mindenütt ott van a fiókjaival, és elfogadja a nemzeti bankkártyát. Mellettük még valahol láttam egy kínai és egy török bank fiókját, a többiek az első nemzetvédő program hatására elhagyták az országot. Eurókártyámat nagy tisztelettel elfogadják a bankban, de a banktisztviselő nem ajánlja, hogy fizessek vele bárhol.
Nálunk, Toscanában már egy évtizede nem látni papíros újságot, itt még van. A Nemzeti Erkölcsöket Védelmező Iroda minden eszközzel figyeli és zárja a hálót. Az újságos ad egy Napit. \"De hisz abban számok vannak\" − csodálkozik. Hankiss Elemér mondta az első nemzetvédő program láttán: \"Az ok egyszerű. Kétszáz évig nem voltunk szabadok, van egy gyarmati elitünk, aki elhiszi magáról, hogy most már, hogy elmentek az osztrákok, a németek és az oroszok, mindenért bosszút állhat, mindent megtehet. Mint Fekete-Afrikában és Latin-Amerikában − még kell száz év.\" Húsz már eltelt. A jövő elmúlt. A múlt eljött.
***
Ülök a Dunánál az Európai Egyesült Államokban. A Parlamenten európai és magyar zászló. Egyik oldalamon mérnök unokám, a másikon a végzős közgazdász. Az ország szövetségi állam. Közösek a pénz-, kül-, hadügyek, közös pénz az euró. 2014-ben a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon megállapodások születtek az előző pártelvű alkotmány és törvényei átalakításáról, a szövetségi alkotmány irányait elfogadó jogi szabályokról. 2018-ig újra megvitatásra került a polgári és a büntetőtörvénykönyv, a tolerancia és a megelőzés vette át az önkényes szigor és a zéró tolerancia helyét. A munkaadók és a munkavállalók közötti kerekasztal-megállapodások megalapozták a tartós ipari kapcsolatokat, az érdekegyeztetést. A nyugdíjrendszer reformjáról szóló megállapodások lehetővé tették az állami, önkéntes és magánnyugdíjrendszer intézményeinek felállítását, az öregedő népesség és a munkavállalók közötti megállapodást. A közös európai döntés a fejletlen világból ésszerűen beáramoltatott, munkaképes fiatal népességről lehetővé tette a foglalkoztatás természetes élénkítését Magyarországon is, és a 2014 után, az EU segítségével megindított összefüggő oktatási reformprogram mára meghozta első gyümölcseit.
Magyarország azzal, hogy 2014 után helyreállította a piacgazdaság intézményeit és biztosította a jogállami feltételeket, bizalmat szerzett. A gazdasági szereplőkkel folytatott tárgyalások, a válság utáni európai modellbe és a megújult euróövezetbe való beilleszkedés igénye fenntartható növekedési pályára állította a gazdaságot. Európa, akár Amerika, túljutott a 2008−2012-es W alakú válságon, és elmélyítve kapcsolatait Kelet-Európával, 2020-ban kinyitotta kapuit a dinamikusan fejlődő Törökország előtt, továbbá kihasználta az arab országok modernizációs folyamatát.
Jó itt élni − mondom unokáimnak és ők rábólintanak.
Lengyel László
politológus
