Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Húsz év múlva Magyarország ismét Európa szamárpadjára kerül. Szuverenitásáról nem mi, magyarok, hanem mások döntenek. Az államadósság 142 százalék, mivel nem lesz mozgástér, így a reformközgazdászoknak mindig igazuk lesz. Tort ül majd az irigység kultúrája és hitelekből finanszírozzák a szociális transzfereket. Mint a távirati stílusban megfogalmazott helyzetképből kiderül: kormányon a baloldal lesz.
Hogy negatív utópiák fogják-e írni a jövő forgatókönyveit, az viszont nagyrészt ma dől el.
Az a baj, hogy ma végtelen szkepszis övezi a politikai teljesítményt. Ez a szocialista hatalomgyakorlás egyik legpusztítóbb hagyatéka. Egész egyszerűen arról van szó, hogy a szocialisták tanították meg gondolkodni a közügyekről az embereket. A szocialista utópia nemcsak az emberek között meglévő természetes különbségek kiegyenlítésének társadalmi programjáról szólt − \"le se csúszhatsz, fel se emelkedhetsz\" −, hanem a gondolkodás egyneműsítéséről is, ami együtt járt a politikai teljesítmény − hiszen a teljesítmény egyben kiválóság − tekintélyének lerombolásával.
Így jutottunk mára oda, hogy egy politikusnak sohasem lehet igaza egy szakértővel szemben. Míg egy politikus mindig inkompetens, mondjuk egy közgazdász mindig racionális. Míg a politikai döntés mindig egy lealacsonyító gesztust foglal magában, addig a szakértők koncepciói mindig az igazságot tartalmazzák. Hajlamosak vagyunk azonban elfelejtkezni arról, hogy egy vitatott ügy kapcsán is több szakértői igazság létezhet. Míg a szakértők saját igazságaikról vitatkoznak, a politikusok döntenek.
De miért is kellett megfosztani méltóságától a politikai teljesítményt? Nemcsak azért, mert a mesterséges kiegyenlítés programjának halálos ellensége a kiválóság, hanem azért is, mert a politika lényege a változtatni tudás képessége, hajtóereje tehát a bátorság. Márpedig az volt a cél, hogy mindennek maradnia kell, úgy, ahogy van.
Mára azonban az is kiderült, hogy semmi, vagy megengedőbben fogalmazva, szinte semmi sem maradhat a régiben, mert ami van, az vagy nem működik, vagy rosszul működik.
Erre kezd ma rádöbbenni nemcsak Magyarország, hanem egész Európa. Ma azért van válságban Európa, mert nem tudja, hogy merre tartson, hogy merre van az előre. S azért nem tudja, mert Európa elkényelmesedett.
Politikai teljesítményre van szükségünk. Azért kell rehabilitálni a politikai teljesítményt, mert nem helyettesíthető semmi mással. Megújulni csak az tud, aki képes változtatni. De csak az tud változtatni, aki képes dönteni. Képes felismerni az alternatívákat, és képes a megfelelő, azaz jó döntést hozni. Csak valóságos teljesítménnyel lehet felülkerekedni a válságon. Késznek kell lenni tehát nem csupán elindítani a változtatásokat, hanem véghez vinni is azokat. Ebben áll a politikai teljesítmény. A politikai teljesítmény pedig felszabadítja az emberek energiáját: \"ha dolgozol, felfelé jutsz, ha nem dolgozol, lecsúszol\", teljesítmény nélkül ugyanis nem lehet boldogulni. Ez az utópiák alól felszabadított világ természeti törvénye.
Ha Magyarország képes lesz változtatni, lesz ereje leszámolni a korábban kétségbevonhatatlannak tekintett, mára azonban a hétköznapi tények által megcáfolt \"igazságokkal\", ha képes lesz tehát megújulni, akkor a magyarok politikai teljesítményétől lehet majd hangos húsz év múlva Európa.
G. Fodor Gábor, Századvég Alapítvány, kutatási igazgató
