Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kormány gazdaságpolitikájában egy dolog változatlannak tűnik: az önállóság hangsúlyozása. Ha éppen nincs miért az IMF-et hazaküldeni, akkor a miniszterelnök talál mást, akit megkérhet, ugyan ne az ő portáján söprögessen. Ez most éppen az a kör, amelyik valamilyen közös uniós adó bevezetésével kezelné az euróválságot.
Orbán először akkor hangsúlyozta hazánk önálló adópolitikájának fontosságát, amikor az egységes társasági adóalap ötlete felvetődött, mondván, Brüsszel ne döntsön a magyar társasági adóról − Brüsszelnek ez esze ágában sem volt. Ezt követte az általános kérés, hogy Brüsszel inkább ne dumáljon bele a honi ügyekbe. Most ismét az adószuverenitást félti és őrzi a kormány a közös adók visszautasításával. Valószínűleg ezek után Magyarország nem akar majd semmiféle közös uniós pénzügyminisztert, sem egyéb intézményt.
Ehhez hasonló attitűdöt korábban Írország és Nagy-Britannia engedett meg magának − speciális adófilozófiájukra hivatkozva. Hozzá kell tenni, hogy Írország az összeomlása után már nem utasított el semmilyen közös ügyet a korábban megszokott vehemenciával (legfeljebb a párnahuzatot harapva tiltakozott a miniszterelnök lefekvés után).
Magyarország esetében kevéssé érthető ez a kurucos viselkedés. Nemcsak az unalomig ismételt körülmények miatt − hazánk kicsi, nyitott gazdaság −, hanem azért sem, mert nem tudni, mi lehet ezzel a cél. Bizonyos helyzetekben felléphet egy kis állam is, egyfajta zsarolási alapot teremtve − adóügyekben egységes döntésre van szükség, itt tudnak a legerősebbek lenni a kisebbek −, de erről most nincs szó.
Sokkal inkább tűnik öncélú keménykedésnek a kormány fellépése. Persze lehet függetlenedni, nem kell tartozni sehová és nem kell aláírni semmit − és végig lehet gondolni, milyen lehetőségei lesznek így az országnak.
