A magyar adórendszer számos elemet tartalmaz, amely vonzó célponttá teszi az országot. Az ingatlanbefektetési társaságokra vonatkozó szabályozás például teljes mentességet nyújt: csak az osztalék után kell adózni, társasági és iparűzési adót nem, illetéket alig kell fizetni. Ezenkívül bizonyos területeken is jelentős kedvezményekkel lehet élni − akár a kutatás-fejlesztésben is.
A gyakorlat azonban árnyalja a képet. Nem a szabályozásról van szó, hanem az oda vezető útról. A lapunknak név nélkül nyilatkozó tanácsadók, ügyvédek egyöntetűen arról számoltak be, hogy a hivatali munka szinte teljesen megölheti ezeket a kezdeményezéseket. Egy társaság érdeklődik adott befektetés iránt, feltesz harminc kérdést, amiből húszra csak a szakminisztérium tud válaszolni. A tárca pedig azt mondja, hogy három hónap múlva tud felvilágosítást adni, de akkorra már az ügyfél rég profitot generál Luxemburgban − mutatott rá a problémára egy tanácsadó.
A pénzügyminisztérium beolvasztásával a szakembergárda létszáma is csökkent, s egyszerűen nem tudnak normális határidőben válaszolni. Hónapokon keresztül senki sem fog toporogni egy válaszra várva, egyszerűen nincs annyira jó ajánlat, ami megérné ezt az üresjáratot − állítják szakértők. A szaktárca maga is tisztában van ezzel a problémával, ám sokat nem tudnak gyorsítani a folyamatokon.
A tárca határoz az úgynevezett feltételes adómegállapítások ügyében is. Ha egy társaság nem biztos abban, hogy az adott konstrukcióban valóban úgy kell értelmezni a szabályokat, ahogyan ő gondolja, a tárcától kér adómegállapítást. Ha ebben az szerepel, hogy az ügylet megfelelő, akkor azt az adóhatóságnak is el kell fogadnia. Ám ezeket az adómegállapításokat iszonyatos átfutással adja ki a minisztérium. Adott esetben a projekt maga már rég aktualitását veszíti, mire megérkezik a jóváhagyás. Ezzel nemcsak az adott ügylet veszíti el jelentőségét, hanem maga a feltételes adómegállapítás intézménye is, ami egyébként kifejezetten jó szolgáltatás − állítják szakértők.
