Legfeljebb az alkotmányosság próbáján bukhat el a hamburgeradónak indult, chipsadóvá soványodott jogszabály, ám közvetlenül nem sért alapjogot. Torsten Braner, az enwc ügyvédi iroda közösségi szakjogásza szerint ugyanis a most elfogadott adó nem sérti az áruk szabad mozgásának elvét, és roppant nehezen bizonyítható, hogy ellentétes az uniós élelmiszerjog alapjaival. A gyártók és az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetsége arra építette érvelését, hogy az uniós élelmiszerjog szigorúan szabályozza a termékek forgalomba kerülését. Sőt nem lehet egészségtelen élelmiszert forgalomba hozni − márpedig az új magyar adó az egészségtelenség bélyegét teszi a sós és cukros termékek körének egy részére. Braner szerint maga a törvény nem minősíti egészségtelennek a termékeket, csak a törvény preambulumában és az indoklásában tesz utalást erre.
A jogalkotónak lehetősége van arra, hogy kevésbé kifizetődővé tegyen olyan termékeket, amelyeket esetleg egészségtelennek tart. Pont emiatt rezeg a léc az alkotmányossági próbánál is. A magyar jogalkotó széles korlátok között mozoghat az adók kivetésekor, ám ha a gyártók képesek bebizonyítani, hogy a jogalkotó indokolatlanul tesz különbséget azonos körbe vont jogalanyok − így élelmiszergyártók − között, akkor van keresnivalója egy beadványnak a grémium előtt. Érvelni lehet még azzal, hogy az adó különbséget tesz só és cukor, illetve a jogszabályból végül kimaradt zsír vagy koffein között.
