Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nincs illúziónk afelől, hogy az idei nyugat-európai aszályos év után várható gabonadrágulás miatt megint leszedik a keresztvizet a bioetanol- és a biodízel-előállítókról − mondta lapunknak Héjj Demeter, a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke. Ha a gabona ára emelkedik, az uniós szakpolitika rendszerint megkérdőjelezi az energianövények termelését, mondván, a földterületeket inkább az élelmiszer-termelésre kellene felhasználni. Héjj szerint senki sem domborítja ki, hogy a Föld népességének gyarapodása az elsődleges árfelhajtó szempont. Ezt figyelembe véve az olyan országoknak, mint Magyarország, stratégiát kellene kialakítaniuk, hogyan tud ilyen agrárgazdasági környezetben hasznot húzni a lehetőségeiből.
A Magyar Bioetanol Szövetség még 2007-ben indított egy előadás-sorozatot, amelyben számokkal támasztotta alá, hogy az utóbbi évtizedben fokozatosan csökkent a csapadék a régióban, illetve a Kárpát-medencében, és ezzel együtt 30 százalékos gabonatermés-ingadozások alakultak ki. Ezt az élelmiszeripar az áringadozásokkal kompenzálja, de az üzemanyagipar már nem bírja ki. Az egyik évben az aszály, a másik évben a belvíz, a harmadikban az árvíz okoz problémákat. Az utóbbi kettő elleni védekezést az államnak kellene megoldania, míg az aszálygondokra a vállalkozásoknak kellene öntözéssel reagálniuk − véli Héjj. Magyarországnak jó vízháztartási adottságai vannak − mondta a szövetség elnöke −, egy átfogó stratégiával meg lehetne oldani, hogy a csapadékosabb időszakokban vízgyűjtőkben, holtágakban fogják fel a csapadékot, amit a szárazabb időszakokban öntözésre használnak. Petőházi Tamás, a gabona-terméktanács főtitkára szerint az agráriumot átfogó vízgazdálkodási programhoz állami affinitás is kellene, arról nem is beszélve, hogy százmilliárdokat kellene a rendszerbe folyatni. Erre pedig sem az ágazatban működő vállalkozásoknak, sem az államnak nincs pénze.
Pedig ezen a bioetanol-gyártás nélkül is el kell kezdeni gondolkodni − véli Héjj −, ugyanis a mezőgazdasági termékeknél lehet elérni a legnagyobb hazai hozzáadott értéket. A magyar mezőgazdasági termék és élelmiszer a legértékesebb exportcikkünk, úgy kellene kezelni, mint az olajat vagy más energiakincset. (2050-re 9 milliárd ember lesz a Földön, így ami minden körülmények között eladhatóvá lesz, az az élelmiszer.) A jelenlegi gazdasági környezetben megfelelő vízgazdálkodással olyan gabonahozamok érhetőek el − a már művelt földterületeken −, hogy a belső élelmiszer- és takarmányigények kielégítése mellett elegendő gabona (kukorica) jutna a mostanáig tervezett etanolgyárakba is. Mindkettő kurrens és az autógyártásnál jóval nagyobb hozzáadott értéket mutató exportcikke lehetne Magyarországnak. Ráadásul a gabonatermelők jelentős része úgy tekint a kukoricára, mint az ásványolaj komplementer termékére.
Héjj Demeter szerint jelenleg kényszermegoldás a kukorica, az etanolt mást alapanyagokból is elő lehet állítani (cukorcirok vagy cukorrépa), persze ez a vetőterületek kapacitásán nem változtat. Petőházi Tamás arra is felhívta a figyelmet, hogy az unió a korábbi években a támogatási rendszerével nem a termelés növelését, hanem a tagállamok kibocsátásának csökkentését érte el. Ez is közrejátszik abban, hogy hektikusan mozognak a gabonaárak.
