A társadalom minden rétegében ki kellene alakulnia a tudatos öngondoskodásnak − vonták le nem meglepő módon a Generali nyugdíj-konferenciáján megszólaló szakértők a következtetést. Paál Zoltán, a Generali ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, egyre többen döbbennek rá, hogy baj van, szeretnének is valamit csinálni, de a nagyságrenddel nincsenek tisztában. Holtzer Péter, az előző kormány idején működő Nyugdíj és Időskor Kerekasztal (NYIKA) elnöke szerint időskori megélhetést biztosító nyugdíjra csak a munkavállalók kisebb része számíthat. Holtzer szerint a leszakadó tömegeknek − az adózók közel harmadának − nincs esélyük öngondoskodásra, mert a bejelentetett minimálbér mellett nincs félretehető jövedelmük. Róluk sem szabadna azonban lemondani. A szakember a jelenlegi nyugdíjrendszert még 15-20 évig fenntarthatónak tartja. A később mindenképpen felmerülő gondokra a svéd modell megoldást jelenthet, de azt is érzékeltette, hogy ezt (amelynél csak a járulékbevételek nagysága szerint teljesíthetők a járadékkifizetések) nem tartja a legjobb megoldásnak.
Békesi László volt pénzügyminiszter élesen bírálta a magánnyugdíjpénztárak \"államosítását\", bár azt elismerte, hogy ez a társadalmat sokkolva sokakat ráébresztett az öngondoskodás fontosságára. Ahhoz viszont, hogy a takarékosság terjedjen, bizalomra, kiszámíthatóságra, a játékszabályok stabilitására van szükség, amivel nem férnek össze a kasszáknál végrehajtott lépések. Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató elnöke persze másra helyezte a hangsúlyt. Kiemelte például: nálunk jelentős problémát jelent a rendszer fenntarthatósága szempontjából, hogy a 20−64 éves korúak 12 százaléka rokkantnyugdíjas, szemben a 6 százalékos OECD-átlaggal. Az öregségi öngondoskodás adókedvezményét viszont ő is nagyon fontosnak tartaná.
