Jogszabályi csikicsuki

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) négy magánnyugdíjpénztárnál − sőt esetenként önkéntesnél is − állapította meg, hogy a tagokat túlzott költségelvonással sújtották (Napi Gazdaság, 2011. június 6.). Az erről szóló határozatokat áttekintve jól látszik, hogy a különböző intézményeknél némiképp eltérő az ezt megalapozó határozatokban az indoklás. A legnagyobb tételt jelentő és a legkorábban hozott intézkedés az ING magánnyugdíjpénztárra (mnyp.) vonatkozott. Ebben a \"túlszámlázás\" mellett a befektetési korlát megkerülését is a kassza szemére hányják. A PSZÁF megállapítása szerint a külföldi befektetési alapokban lévő vagyont a pénztár szinte teljes mértékben két luxemburgi székhelyű, az ING-csoporthoz tartozó társaság által kibocsátott, összesen négy részvényalap \"P\" sorozatú kollektív befektetési értékpapírjaiba fektette. A Magyar Befektetési Alapok pedig a vizsgált időszakban a Külföldi Befektetési Alapok \"S\" sorozatú kollektív befektetési értékpapírjait tartalmazták különböző, nagyjából 50-50 százalékos, illetve 100 százalékos arányban. A két alapnál felszámított díj azonban (lásd táblázatunkat) jelentősen eltér, a magasabb kulcs pedig a felügyelet szerint a követett befektetési gyakorlat miatt indokolatlan többletköltséget okozott a tagoknak.

Mindez ráadásul a 10 százalékos befektetési korlát megszegését is okozta. A két alapon keresztül ugyanis a pénztári vagyon 26 százalékát (közvetlenül nyolc, míg közvetett módon 18 százalékot) az ING-csoporthoz tartozó két külföldi kibocsátó kollektív befektetési értékpapírjaiba fektették. A pénztár ezt vitatta, megemlítve azt is, hogy az említett alapok kellően diverzifikáltak. A PSZÁF azzal utasította el az észrevételt, hogy így elméletben a kassza 10-10 százalékonként tíz különböző alapon keresztül akár egyetlen instrumentumot is vehetne, ami végső soron azt eredményezné, hogy a teljes pénztári portfólió ugyanannak a kockázatnak van kitéve.

A magasabb közvetett költségeket az ING azzal indokolta, hogy a vagyonkezelő számára költségesebb lenne a globális részvénypiacon egyedi részvénybefektetésekkel közvetlenül kereskedni és egyedi részvénybefektetések által olyan diverzifikált nemzetközi részvényportfóliót létrehozni, amelyet az alkalmazott befektetési jegyek önmagukban biztosítanak. A PSZÁF szerint viszont ezzel arra nem adtak magyarázatot, hogy miért vásárolták meg közvetett módon magasabb költség mellett ugyanazon kollektív befektetési értékpapírok más sorozatát.

Az OTP (amely, mint azt tegnapi számunkban megírtuk, bírósághoz fordult igazáért) az őt sújtó határozattal szemben kifogásolta például, hogy nem írja elő jogszabály, hogy a közvetve terhelő befektetési költségek mértéke ne haladhatná meg a közvetlen befektetési költségek mértékét. Problémásnak találták továbbá, hogy a vizsgálatot nem terjesztették ki a 2010-es pénzügyi évre, és vitatták a felügyeleti díjszámítás szisztémáját is.
Az AXA is hasonlóan érvelt. Mint kifejtették: a közvetett költségekre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekből nem következik, hogy a közvetett befektetéseknél be kellene tartani a közvetlen befektetésekre meghatározott vagyonkezelői díjlimiteket, illetve az sem, hogy a fenti kétféle befektetési típus együttes költségei nem haladhatják meg a limitet.

Az AXA észrevételeiben hivatkozott arra is, hogy a vagyonkezelővel aktív vagyonkezelésben állapodott meg, aminek a passzív vagyonkezeléshez képest magasabb díjazása a magasabb hozamszintben várhatóan megtérül. A PSZÁF viszont ebben az esetben maga is a jogszabály betűjéhez ragaszkodva hangsúlyozta: az általa hivatkozott pont szerint kizárólag a költséget kell vizsgálni a közvetett befektetések esetében, a hozam mértéke e jogszabályhely alkalmazása szempontjából irreleváns. A PSZÁF az OTP azon érvelésétől sem hatódott meg, hogy a vizsgált időszak évében a kassza kiemelkedően jó hozamot ért el a piacon.