A május 29-én, vasárnap egyéves fennállását ünneplő második Orbán-kormány − folytatva a nem éppen szerencsés Gyurcsány Ferenc-i hagyományokat − jó néhány alkalommal választotta azt a megoldást, hogy a keserűnek ígérkező gazdaságpolitikai pirulákat könnyen fogyasztható, első pillantásra enyhítésnek tűnő döntésekkel együtt \"adta be\".
A kabinet mozgásterét nagymértékben meghatározta, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, így a gazdaságpolitikai döntések is az egyre szigorodó közösségi felülvizsgálat alá esnek. Elsősorban az áht-hiánnyal kapcsolatban kellett rádöbbennie a kormányzatnak, hogy az ország ebben az értelemben csupán részben szuverén: a kereteket alapvetően a 2010. nyári, az elődök által vállaltnál nagyobb deficitet megtiltó Angela Merkel-üzenet, valamint a velünk szemben 2004 óta tartó túlzottdeficit-eljárás határozza meg.
Orbán Viktor 2010. június 8-án állt elő első, 29 pontba rendezett, gazdasági akciótervnek elkeresztelt csomagjával, amelyben szerepelt többek között a 200 milliárdos bankadó bevezetése, az egykulcsos 16 százalékos szja terve, a társasági adó csökkentése, a költségstop az állami intézményeknél, a közműdíj-moratórium, valamint a pálinkafőzés szabaddá tétele. Ekkor jelentették be azt is hivatalosan, hogy a kormány tartani fogja idén a Bajnai-kormány által meghatározott 3,8 százalékos áht- hiányplafont. A piacok mindezt alapvetően jól fogadták. Utána október 18-án következett a második csomag, amelyben a kormány három évre meghirdette az ágazati különadókat az energiaszektorban, a kereskedelemben és a távközlésben. A csomag elemei között volt a nemzeti közlekedési holding kialakítása, az egykulcsos szja bevezetése, a magán-nyugdíjpénztári járulékok fizetésének felfüggesztése, a visszalépés lehetősége a tisztán állami nyugdíjrendszerbe, valamint a ppp-programok kifuttatása.
Az adócsomag negatív költségvetési hatásait hangsúlyozta a Költségvetési Tanács is, amely elemzéseivel alátámasztva aggódott a középtávú fenntarthatóság miatt. A testület elnyerte büntetését: 2011. januártól gyakorlatilag megszűnt, vezetőit és a szakmai stábot elbocsátották, mára egy háromfős torzó maradt utána.
Ezek után idén áprilisban látványosan a \"tankönyvi közgazdaságtan\" eszközeihez fordult a kabinet, amikor az óvatos tervezés és az ágazati reformok jegyében a Széll Kálmán tervben, a 2020-ig szóló nemzeti reformprogramban, továbbá a Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramban alapos és pontos látlelet mellett kijelölte az átalakítás fő irányait. A két fő cél a foglalkoztatás növelése és az államadósság csökkentése. A piacok szerint az irány jó, csakhogy egyelőre a szakpolitikák szintjén kevés a konkrétum a részletekkel kapcsolatban (a Nemzeti Munka Tervet április 30-ra ígérték), ráadásul egyre újabb társadalmi rétegek lépnek fel a velük kapcsolatos elképzelések ellen.
