- Annak érdekében, hogy a lakás-takarékpénztárakon keresztül nyújtott állami támogatás minél jobban betölthesse funkcióját, indokolt lehet a magas kamatkörnyezet piaci tökéletlenségeket okozó hatásait szabályozói eszközökkel kompenzálni. Ennek egyik hatásos eszköze lehet, ha a befektetéseken keletkező többletnyereség egy részét a kizárólag megtakarító (hitelt nem igénylő) ügyfeleknek visszajuttatják.
- A jelenlegi szabályozás kizárólag a hitelkamatokat maximálja, mégpedig 10 százalékban. A fogyasztói jólétet sokkal jobban szolgálná, ha a betéti és hitelkamatok közti marzs kerülne maximálásra.
- A lakástámogatási rendszerben elképzelhető, hogy az állami támogatás legfontosabb csatornája a lakás-takarékpénztári támogatás lesz. Ennek során biztosítani kell, hogy ez a támogatás hosszú távon fenntartható legyen, azaz megfelelő költségvetési számításokat kell készíteni arra, hogy ez milyen támogatási igénnyel jár együtt. A fenntarthatóság biztosítása a szabályozás bizonytalanságából fakadó piacra lépési korlátokat is enyhítheti.
- Az állami támogatások tervezhetősége és fenntarthatóságának biztosítása kapcsán, valamint a piactorzító hatás enyhítése érdekében megfontolandó, hogy a maximális támogatási összeg (72.000 Ft/év maximum) változatlansága vagy növelése mellett a támogatás aránya (a megtakarítások 30 százaléka) csökkentésre kerüljön.
- Az állami támogatás rendszerével kapcsolatban érdemes megfontolni azt a megoldást, hogy közvetlen támogatás helyett adókedvezmény formájában lehessen érvényesíteni azt.
- A jelenlegi szabályozás indokolatlan versenyelőnyhöz juttatja a lakás-takarékpénztárakat a kereskedelmi bankokkal szemben, ezért indokolt lenne az áthidaló kölcsönök lehetőségét inkább kivételes lehetőségként rögzíteni.
Németh Géza