− Király Júlia, a jegybank alelnöke a portfolio.hu jelzálog-hitelezési konferenciáján határozottan azt állította, hogy a bajba jutott devizahitelesek megsegítésére sem az átváltás, sem az árfolyam fixálása nem megfelelő megoldás. Önök pedig éppen ez utóbbiról tárgyalnak a kormánnyal. Nem figyelnek arra, mit mond a jegybank?− Az átváltás valóban kezelhetetlen terheket jelentene, ebben teljes az egyetértés. Az árfolyammal kapcsolatban azonban hangsúlyoznom kell: szó sincs fixálásról. A tervezett megoldást valamiféle pulzáló védőernyőként kell elképzelni.
− Milyen sávban pulzálhatna − valljuk be, azért a piactól eltérítetten − az euró és a svájci frank?
− A svájci franknál például ez 190 forint feletti sávot jelentene. Az adósokat a túlzott kilengésektől így 90 százalékban piaci eszközökkel lehet mentesíteni. Azok a nagy nyugat-európai bankok, amelyekkel tárgyaltunk erről a kérdésről, szintén kezelhetőnek találták ezt a mechanizmust. Tény, hogy így \"széthúzzuk\" a probléma megoldását, de a remények szerint időközben bekövetkező konszolidáció önmagában is sokat javít.
− Aki időt nyer, életet nyer. Mindenki úgy látja viszont, hogy ez nem igaz a kilakoltatási moratórium már szinte végeláthatatlan meghosszabbításánál. Mennyit csúszhat még a kormány és a bankok közötti megállapodás?
− A csúszás ideje az április végi célhoz képest körülbelül két hét lehet, és ezt véleményem szerint tartani is tudjuk. Most azt mondom, hogy biztosra vehető a moratórium július elsejei feloldása.
− Mit szól ahhoz − mint azt a konferencián többen is tényként kezelték −, hogy az árverésekre negyedévente ötszázalékos kvóta vonatkozzon?
− Együtt lehet élni egy ilyen előírással. Jelenleg több mint százezerre tehető a kilencven napon túli tartozással rendelkező családok száma, az érintett ingatlanokat biztosan csak több év alatt szabad a piacra engedni. Az ország azonban cseppet sem homogén ebből a szempontból. A különböző területekre vonatkozó arányokat szakértői egyeztetéseken kell majd kidolgozni.
− A megállapodással kapcsolatban némileg aggasztónak tűnik, hogy a kormány részéről mintha újabb és újabb javaslatok bukkannának fel. Mit szól Rogán Antal képviselői indítványához, amely szerint az állam legfeljebb 15-20 millió forintos hitelösszeg esetén vállalja a beavatkozást?
− Ezt támogathatónak tartjuk. A kormány a tárgyalások során kifejtette, hogy ezt az értékhatárt területi alapon, eltérően határoznák meg.
− Korábban Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára kijelentette: a lakáshitelesek helyzetének rendezését összekötnék a kis- és középvállalkozások (kkv) hitelezésének ösztönzésével. Ezt miként lehet megvalósítani?
− Az egyik elképzelés szerint a kkv-szektornak folyósított hitelek kihelyezési dinamikája jelentene mérhető teljesítményt.
− Cséfalvay a devizahitelezésről szóló parlamenti vitanapon arról is beszélt, hogy a fedezeti érték feletti tartozást elengedik a bankok, sőt még lakhatási támogatást is nyújtanak. Ebbe tényleg beleegyeztek? Számomra ugyanis kísértetiesen visszacseng a \"tiszta lap\", ami ellen annak idején élesen és hatékonyan tiltakoztak.
− Fontos tisztázni, hogy ezek a módszerek csak mint egy lehetséges változat részelemei jelentek meg. A cél mindenképpen az, hogy a problémakör minden szegmensére megoldást találjanak a jogszabályok. Lényeges, hogy a piac annyira megtisztuljon, ami után valóban újra tud indulni a hitelezés. Ehhez kapcsolódóan a bankok szinte kivétel nélkül minden olyan devizaadóst felkeresnek, aki a védernyőre szorulhat. Az egyik változat egy olyan komplex megoldási csomag, amelynek részeként megjelenik a bankok által folyósított lakhatási támogatás és adott esetben az ingatlan értékét meghaladó kötelezettség elengedése. Erre csak abban az esetben kerülhetne sor, ha az adós együttműködő a problémák megoldásánál és a bank is − értékelve az adott helyzetet − elfogadja az ajánlatot. Így mindkét fél, a bank és az adós közös, egybehangzó döntéséről lehet szó.
− Azután, hogy az államtitkár erről beszélt, több ismerősöm is kijelentette: akkor ő is beszünteti a törlesztést. Számoltak azzal, hogy ez az elképzelés felháborodást vált ki azokból, akiknek az ingatlanpiaci árzuhanás és az árfolyamok emelkedése miatt ma már szintén nagyobb a hitelterhük annál, amennyit a lakásuk ér, mégis rendben fizetnek?
− Nagyon lényeges, hogy ez is egy olyan korábbi alternatíva volt, amely csak azoknál az adósoknál jött szóba, akik a bankkal együttműködve jó áron eladják a lakásukat hiteltörlesztésre.
− Ma jó áron eladni? Mindehhez számomra meglehetősen csekély mértékűnek tűnik a lakások értékesítésének ösztönzésére elképzelt kétszázalékos kamattámogatás...
− Tíz százalék körüli forinthitelkamatoknál nagyon sokat számíthat a két százalék. Rendkívül fontos viszont, hogy minden eszközrendszer egyetlen csomagba kerüljön. A bankok és ügyfelek között most megkerülhetetlen lesz a párbeszéd, ennek pedig az összes lehetséges körülmény figyelembevételével célszerű zajlania.
− Ha jól értem, az állam a kamattámogatást legfeljebb egy későbbi időpontban tartaná elfogadhatónak, ami viszont \"boríthatja\" az egészet. Egyáltalán, mire vonatkozna a támogatás? A kormányzat nyilatkozatai alapján ugyanis elképzelhetőnek, sőt tulajdonképpen logikusnak és hatékonyabbnak tűnik, hogy minden használt lakásnál legyen ilyen kedvezmény.
− Az biztos, hogy a generális kamattámogatás alacsony összegben és viszonylag rövid periódusra is meg tudná mozgatni az egész piacot. Belátjuk ugyanakkor, hogy a költségvetés tehervállalási lehetőségei szűkösek. Van olyan javaslat, hogy minden olyan adós részesüljön ebben, aki igazolni tudja, hogy a bankkal együttműködve kilépett korábbi kedvezőtlen helyzetéből és újra lakást akar szerezni. A sokkhatást elszenvedő, jelentős veszteséget realizáló adós így képessé válhat lakáshelyzetének újrapozicionálására. Tekinthető lenne ez valamiféle lakás-újrakezdési kamattámogatásnak.
− A megállapodással kapcsolatban sokszor felmerült, hogy mi is lehet az alkalmazott árfolyamplafon, a segítség különböző kategóriái, de néhány technikai tényezőről eddig alig esett szó. Ilyen például, hogy miként köthetnek új szerződéseket a most érvényben levő kemény korlátok mellett.
− Valóban, ez is azoknak a jogszabály-módosítási feltételeknek a része, amelyek nélkül az egész csomag nem tud majd felállni. A felelős hitelezési szabályrendszer átmeneti enyhítésére azért is szükség lenne, hogy a mostaninál szélesebb körben lehessen alkalmazni az újraszerződést.
− A piac újraindításához sok szakértő szerint még ez is kevés. Egyetért azzal, hogy magát az ingatlanszakmát is át kellene alakítani?
− Néhány változásra mindenképpen szükség lenne. Ilyen az ingatlanok értékbecslésének egységesítése, megfelelő adatbázis létrehozása. Nagyon fontos lenne például, hogy az üzleti célú ingatlanoknál mérhetőek legyenek a forrásszerzés tényleges rizikói, adott esetben a lejárati összhangot is kezelni tudó értékpapírosítási törvénnyel.
− Ha már az MNB véleményével kezdtem, azzal is fejezem be. A jegybank több elvárása, mint például a pozitív és teljes körű kötelező lakossági adóslista, a bankok többségének egyetértésével találkozik − bár éppen az OTP az, amelyik a legkevésbé lelkesedik az ötletért −, a referenciakamat előírása viszont erősen megosztja a piaci szereplőket. Hogyan vélekedik egy ilyen szabályozás lehetőségéről?
− A pozitív adóslista létrejöttét támogatjuk. A referenciakamathoz kötött árazási megoldás viszont egy opció a megoldások között, bevezetése csak többéves periódus alatt képzelhető el.
