\"A komfortérzetemhez tartozik hozzá a futás\"

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

− Az öttusa és a triatlon után − amelyekben elég fontos szerepe van a futásnak − hogyhogy ez utóbbi maradt meg egyik kedvenc mozgásformájának?
− Már öttusázó gyerekként indultunk utcai futóversenyeken, ez kötelező része volt az edzésnek, de először nem az egyesülettel, hanem tízéves koromban édesapám kíséretében futottam le az IBUSZ Maraton öt kilométeres betétszámát. Az öcsémmel mindig sportközpontúan rivalizáltunk, ám mivel nem ugyanabban a sportban jeleskedtünk, rendszeresen az utcai futóversenyeken mértük össze magunkat.

− Hogyan lett az öt tusából három, vagyis triatlon?
− Az öttusától eltanácsoltak, mondván, nem vagyok jó úszóalkat, majd egy barátom hívott, hogy az akkori MAFC-on belül öttusázókból triatlonszakosztály alakult, és nincs-e kedvem hozzá. Fogalmam sem volt, hogy mi az, de belevágtam és ott ragadtam. Nagyon komolyan vettem, sokszor heti 12 edzésünk is volt. Húszévesen hagytam abba a triatlonversenyzést, és az egyetemi évek alatt nem is futottam. Más dolgok lettek fontosak, a jogra jártam, első vállalkozásaimat is ott kezdtem. Egy dolog maradt óriási szerelem, a síelés: gyakorlatilag abból éltem, hogy telente síoktatóként dolgoztam, síutakat szerveztem.

− Mikor és miért jelent meg újra az életében a futás?
− Az egyetemi évek végére az edzettségem leromlott, felszedtem jó pár kilót, nem is éreztem magam igazán jól a bőrömben. Elkezdtem teniszezni, edzővel, ami jó alapot adott az újrainduláshoz, hiszen megígértem valakinek, hogy egy héten többször egy bizonyos időpontban ott leszek. A holtponton sokszor átsegíti az embert a kötelezettség. Fél év után már heti három teniszjátszmát is vállaltam, és kezdtem érezni, hogy ehhez hozzá kell tenni az állóképességi alapokat.

− Újra megszerette a futást, vagy csak mint szükséges állóképességi edzés tért vissza?
− A ciklikus sportok végigkövették az életemet, teljesítménycentrikus szemléletet alakítottak ki bennem.  E sportok eszenciája pedig a futás, ami nekem kitartásról, önmagam legyőzéséről szól. A futás mindig felvillanyoz, de ehhez rendelkezni kell bizonyos alapszintű edzettséggel. Amikor az ember már észre sem veszi, hogy egy órája fut, akkor kezd mentálisan is felemelővé válni a mozgás.

− Mi volt eddig a leghosszabb táv, amelyet teljesített?
− Versenyen az 1997-es Nike Budapest Félmaraton. Az nagyon emlékezetes maradt, egyfelől először futottam pontosan kimért félmaratont, másfelől 4 perces ezrekkel értem célba.
Felnőttként aztán szembe kellett néznem a sérülésekkel is, nyilván másképp regenerálódik az ember tizen-, mint harmincévesen − lényeg, hogy összhangba kerüljön azzal, hogy milyen teljesítményt akar, ehhez milyen áldozatot tud hozni, milyen kondícióban van, többet kell tudnia a saját testéről. Mostanra eljutottam arra a szintre, hogy ha heti két tenisz mellett nincs legalább három futás, akkor nem érzem komfortosan magam.

− Hol és mennyit szokott futni?
− Ha tehetem, elmegyek autóval a Normafához vagy a Szépjuhásznéhoz, kerülöm a betont. Jellemzően munka után indulok, van két-három kedvenc útvonalam. A futás nekem tíz kilométer környékén kezdődik, 10 és 20 kilométer között vannak a távjaim. Már ötödik éve úgy gondolom a szezon elején, hogy jó lenne egy maratont is lefutni, de mindig volt valami akadálya. Most megint úgy érzem, hogy közel vagyok hozzá − megcéloztam az őszi Spar Budapest Maratont, remélem, sikerül.