Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A bankadó mögött rejlő jogalkotói szándék Európa-szerte abban rejlik, hogy a pénzügyi szervezetek - a részükre juttatott "banki mentő csomagok" ellentételezéseként - járuljanak hozzá a gazdasági válság hatásainak enyhítéséhez. Magyarországon azonban a pénzügyi szektor megmentésére fordított összeg nemzetközi viszonylatban igen csekély (30 milliárd forint a Németország vagy Franciaország által nyújtott 100 milliárd euróhoz képest), és csak egy pénzügyi szervezetet, az FHB Bankot érintett. Igazi mentő csomag hiányában tehát a hazai bankadó bevezetése nehezen igazolható azzal, hogy a bankoknak hozzá kell járulniuk saját megmentésük finanszírozásához. Ráadásul a remélt magyar adóbevétel jóval meghaladja a hasonló európai adók összegét (az első becslések alapján mértéke körülbelül 187 milliárd forint - azaz mintegy 660 millió euró -, ami hatszorosa a szektor részére nyújtott állami támogatásnak). Kérdés azonban, hogy sikerrel vitathatják-e az adót a fizetési kötelezettséggel elégedetlen pénzügyi szervezetek, aminek a törvény kihirdetését követően egyetlen módja a jogszabály Alkotmánybíróság előtti megtámadása.
A hátrányos megkülönböztetés tilalma
Azáltal, hogy bankadót az érintett pénzügyi szervezetek éves beszámolói alapján kell kiszámolni, a bankadótörvény ténylegesen csak a magyarországi székhelyű szervezetekre alkalmazható módon intézményesíti az új adónemet, és ezzel különbséget tesz a magyarországi székhelyű, valamint az itthon letelepedés nélkül szolgáltatást nyújtó szervezetek között. Tekintve, hogy az említett szervezetek összehasonlítható helyzetben vannak, felsőbb állami érdek hiányában ugyanazon adókötelezettségeket kellene teljesíteniük.
Az alkotmánybírák azonban egy, a diszkrimináció tilalmának megsértésére hivatkozó indítványt valószínűsíthetően akként ítélnének meg, hogy a szabályozás által megvalósított megkülönböztetést is felsőbb állami érdekek, a kétszeres adóztatás elkerülése és ezzel összefüggésben az Európai Unió joga szerinti szolgáltatásnyújtás szabadságának elősegítése igazolja-e.
A közterhekhez való arányos hozzájárulás elve
Az Alkotmánybíróság az arányos közteherviselést illetően már több ízben rámutatott, hogy a jogalkotó nagy szabadsággal rendelkezik abban, hogy meghatározza a bevezetendő adónem összegét és természetét, a kötelezetteket és azokat, akik mentesülnek az adó megfizetése alól. Egy adónem akkor minősülhet az adózók teherviselő képességéhez mérten aránytalannak és így alkotmányellenesnek, ha az adó visszaélésszerű és konfiskatórius jellegű, valamint ellehetetleníti az adózó működését. Mivel ez pusztán megítélés kérdése, kétséges, hogy ez az érv könnyen meggyőzné az alkotmánybírákat, annak ellenére, hogy többen rámutattak a bevezetésre kerülő adó céljával ellentétes hatására a magyar gazdaságban.
A visszaható hatály tilalma
A visszaható hatály tilalma olyan alkotmányjogi alapelv, amelyet a bankadótörvény nyilvánvaló módon sért. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint ugyanis a jogalkotó nem hozhat olyan jogszabályt, amely hatálybalépése előtti időszakra állapít meg adókötelezettséget. Ez esetben a bankadótörvény azon pénzügyi szervezetek esetében állapítja meg az adófizetési kötelezettséget 2010-re, amelyek rendelkeznek 2010. július 1-jén lezárt - értelemszerűen a 2009-es üzleti évre vonatkozó - beszámolóval. A bankadó így a kihirdetése előtt rögzített jogi helyzetet szabályoz visszaható hatállyal, mivel a 2010. augusztus 13-án kihirdetett törvény a 2009-es üzleti évre vonatkozó, 2010. július 1-jéig lezárt beszámoló alapján a pénzügyi szervezetek 2009-es bevételeire állapítja meg az adókötelezettséget. Az alkotmányellenesség ugyanakkor könnyen kiküszöbölhető, hiszen a törvényalkotónak ehhez tartalmi változtatások nélkül csupán a bankadótörvény időbeli hatályát kell módosítania.
Következtetés
A bankadó bevezetését megakadályozó esetleges kezdeményezések nagyon bizonytalan kimenetelűek. A visszaható hatály tilalmának megszegése, azaz a legkönnyebben bizonyítható alkotmánysértés megállapítása is pusztán a bankadótörvény formális módosítását váltaná ki, mivel ennek megítélése esetén semmi sem akadályozná meg a jogalkotót, hogy az időbeli hatály módosításán túl változatlanul hagyja a bankadótörvény rendelkezéseit. Kérdéses ugyanakkor, hogy megállapítaná-e az Alkotmánybíróság a közteherviseléshez való arányos hozzájárulás elvének sérelmét a pénzügyi szektorra rakódó adók együttese vonatkozásában, amelyek közül csak egy a bankadó. Egy erre irányuló indítvány sikere azonban az adóügyekben egyébként sem túl kiszámítható Alkotmánybíróság gyakorlata alapján egyelőre megjósolhatatlan.
