Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bizonyos Christian Poucet és Daniel Pistre urak azért fordultak jogorvoslatért az Európai Bírósághoz, mert a francia törvény megkövetelte tőlük, hogy két társadalombiztosítást igazgató szervezetnek fizessenek járulékot. Az egyik kötelező nyugdíjbiztosítást, a másik kötelező betegbiztosítást nyújt a nem mezőgazdaságban alkalmazott vállalkozók számára. A járulékokat és juttatásokat állami hatóságok szabták meg. A két felperes a járulékok befizetésének kötelezettségét azon az alapon támadta, hogy az ellentétben áll a szerződés versenyszabályaival. Az Európai Bíróság nem adott helyt a panasznak, mondván, hogy az egészségbiztosítási pénztárak - illetve az olyan szervezetek, amelyek az állami társadalombiztosítási rendszerek igazgatását végzik - nem tekinthetők vállalkozásnak, ezért a versenytörvény nem vonatkozik rájuk. Tevékenységük kizárólag szociális funkciót tölt be, a szolidaritás elvén és nonprofit alapon működnek. A közösség versenytörvénye szerint vállalkozásnak tekinthető az az entitás, amely gazdasági tevékenységet folytat, függetlenül jogi státusától és finanszírozásának módjától. Egy másik esetben - amely szintén az eski.hu-n olvasható - a pert a francia biztosítók szövetsége (Fédération Francaise des Sociétés d'Assurance - FFSA) indította a Földművelésügyi Minisztérium ellen. Az FFSA megtámadta a kormány azon döntését, hogy kiegészítő nyugdíjbiztosítást ajánljon a mezőgazdaságban dolgozók és családtagjaik számára. Bár magánbiztosítók már megjelentek a piacon, a kormány biztosítási csomagja előnyt élvezett egy rendelkezés nyomán, amely lehetővé tette a juttatások adózott jövedelemből való levonását. Az Európai Bíróság szerint a francia kormány által létrehozott biztosítás egyéni takarékszámlának tekinthető, befektetési alapként működik, vagyis a szerződés versenyt érintő rendelkezéseinek van alárendelve. Az állam monopolhelyzete - azaz más biztosítók kizárása - a versenyt akadályozza. A harmadik esetben az Európai Bíróság bírái szerint a betegpénztárak csúcsszövetségei által megállapított fix árak nem sértik az európai versenyjogot. A kötelező betegbiztosításnál ugyanis nem egy vállalatról van szó, hanem egy - a törvényalkotó által kiszabott - kötelezettség teljesítéséről, a szociális rendszer igazgatása keretében. A düsseldorfi tartományi felsőbíróságon több gyógyszervállalat panaszt tett a pénztári szövetségek térítései felső határainak megállapítása ellen. A düsseldorfi felsőbíróság ezért az Európai Bírósággal felülvizsgáltatta, hogy - európai szempontból - vannak-e versenyjogi kétségek az eljárás ellen. Az értékelés fő kérdése az volt, hogy a betegpénztárak vállalatként működnek-e.
Vállalatok és azok szövetségei ugyanis az EU-jog szerint nem hozhatnak olyan döntéseket, amelyek a versenyt akadályozzák. A felperes gyógyszercégek azt a véleményt képviselték, hogy a betegpénztárak itt mint vállalatok léptek fel. A luxemburgi bírák ezt az álláspontot nem osztották. A betegpénztárak a kötelező betegbiztosításban kizárólag szociális feladatokat teljesítenek, amelyek a szolidaritás elvén alapulnak és nem nyereség elérését szolgálják. Ezenkívül - a kockázati struktúra kiegyenlítésén keresztül - egy szolidáris közösséggé csatlakoztak össze. A pénztárak a fix összegek megállapításával nem saját érdekeiket követik, amelyek elválaszthatók lennének szociális feladataiktól - állapították meg a bírák. Ezért a német betegpénztárak a közösségi versenyelőírások értelmében nem vállalatok vagy vállalati egyesülések.
