Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Úgy tűnik, hogy az LB szerint a válasz igen, bár az ítélőtábla és az LB korábbi ítéleteiből mindeddig ennek az ellenkezőjére lehetett következtetni - írja Kőmíves Attila a jogiforum.hu-n. A szóban forgó ügyben az OTP Bank bizonyos akciós betétekhez kapcsolódó jogsértő tájékoztatások miatt kapott 132 millió forint bírságot még 2007-ben. A határozat bírósági felülvizsgálata során az elsőfokú bíróság a jogsértés megállapítását jogszerűnek találta, a bírságot azonban hatályon kívül helyezte, az indokolás hiányossága miatt. A probléma - többek között - az ismételt jogsértésre tekintettel alkalmazott szorzó volt.
Az ítélőtáblának a fellebbezést elbíráló ítélete szerint a Tpvt. (versenytörvény) 78. §-ának (3) bekezdése az ismételt jogsértést mérlegelési szempontként megjelöli, azonban csak egy körülményként és nem a megállapított bírság többszörözését megalapozó módon. Az "egy jogsértés - egy szorzó" elv minden jogi alapot nélkülöz, okszerűtlen, logikátlan, a törvény céljának meg nem felelő módszer. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróság szerint nem jogsértő az "egy jogsértés - egy szorzó" elv alkalmazása, mivel arra a Tpvt. kifejezett tilalmat nem tartalmaz és a törvény a körülmények szabad értékelését teszi lehetővé. Hangsúlyozta azonban az LB, hogy ez az elv a "bűnismétlésnek", a jogsértés súlyának meghatározásakor kiemelt szerepet, meghatározó jelentőséget tulajdonít. Az említett elv alkalmazása csak akkor fogadható el, ha a korábbi és az új jogsértő magatartás, az értékelt - enyhítő és súlyosító - körülmények azonosságot mutatnak.
Vagyis a szorzó alkalmazható, de csak "különös visszaesés" esetében. Ezért végül a Legfelsőbb Bíróság úgy hagyta jóvá a másodfokú bíróság ítéletét, hogy a szorzóra vonatkozó megállapításokat (és ezzel az ítélőtábla versenytanácsnak adott útmutatását) mellőzte.
A megállapítás annál is érdekesebb - írja a szerző -, mert a Legfelsőbb Bíróság a Bonux- ügyben (Vj-54/2006 Procter & Gamble) hozott korábbi ítéletében (bár jelezte, hogy nem ért egyet az ítélőtábla bírságszorzóval kapcsolatos álláspontjával) ezt nem látta elégséges oknak arra, hogy megváltoztassa a megtámadott ítélet indokolását. Az akkori indoklás szerint a Tpvt. említett rendelkezése nem tartalmaz kifejezett tilalmat arra nézve, hogy az ismételt magatartások számával - mint szorzóval - állapítsa meg a bírság végső összegét a versenytanács. A Legfelsőbb Bíróság ennyiben nem osztotta az ítélőtábla álláspontját. Ez azonban nem tette a másodfokú ítéletet jogszabálysértővé, hiszen az ítélet egyértelműen utal arra, hogy a 105 millió forintos bírságban már a Tpvt. 78. § (3) bekezdésében rögzített valamennyi körülmény értékelése benne foglaltatik. A másodfokú bíróság ítélete nemcsak a bírságösszeg háromszorozása miatt, hanem egyébként is - a 210 millió forinttal történő felemelés miatt - eltúlzottnak tartotta a versenyhatóság által megállapított bírságösszeget.
Az ítélet számos más érdekes megállapítást is tartalmaz a bírság összegének maghatározásával kapcsolatosan.
