Az elmúlt hónapokban egyre több fogyasztói csoportot szervező vállalkozás jelent meg a piacon, ezek a cégek sok helyen reklámozzák szolgáltatásaikat. A hirdetéseket olvasók jelentős része azonban továbbra sincs tisztában, mi is az a fogyasztói csoport. Emiatt sokan panaszkodnak a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH), a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál vagy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél. A három hatóság összegyűjtötte a leggyakrabban felmerülő kérdéseket és az azokra adott válaszokat, amelyek olvashatók a GVH honlapján is. Mi a csoportok működésének lényegét vázoljuk fel.
A fogyasztói csoportok a dél-amerikai magas inflációjú országokban jöttek létre a múlt évezred utolsó harmadában, hozzánk a rendszerváltás táján érkeztek meg, amit az itteni elszabadult infláció is "segített". Ha van száz ember, aki autót szeretne venni, és száz hónap alatt tudja az árát megspórolni, akkor jobban járnak, ha a havonta megtakarított pénzt összeadják, mivel az éppen egy autó árát teszi ki. Azt, hogy ki lesz az első - majd a következő - hónapokban autótulajdonos, sorsolással döntik el. Időnként "megajánlást" tartanak: aki többhavi - netán -évi - befizetést teljesít előre, az korábban jut a kocsihoz. A rendszer előnye, hogy a legutolsó tag jut akkor autóhoz, mint ha külön-külön takarékoskodnának, az autó ára pedig annyi lesz, amennyiben félidőkor került a kocsi, vagyis az inflációt is szétterítik egymás közt. Az a cég, amely a takarékoskodókat megszervezi, a fogyasztóicsoport-szervező. Az ezredforduló után született egy rendelet, amely korlátok közé szorította volna e csoportszervezők tevékenységét, de előbb csak a hatálybalépését tologatták, majd kikerült a magyar jogrendszerből. Nem nehéz kitalálni, hogy kik lobbiztak a rendelet ellen.
A fogyasztói csoportok előbb nálunk is autóvásárlásra szerveződtek, majd a lakások következtek. Mint az említett közlemény is kiemeli, a csoport tagjai nem hitelt, csak vásárlói jogot szerezhetnek, azt is a szerencséjük vagy a korábbi befizetések függvényében.
