Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A piacgazdaság normális működéséhez hozzátartozik, hogy vállalatok elbuknak és újak születnek. Bizonyos mérethatáron túl egy vállalat bukása tovagyűrűző, negatív externális hatást okoz. Ilyenkor a hatóságok gyakran mentőövet dobnak. Nagyvállalatok állami megmentésére a legkülönbözőbb időszakokban, országokban és politikai irányítás alatt is sor került, nemcsak általános gazdasági válság idején.
Az állami mentőcsomagokat az érintett vállalatok implicit állami garanciának foghatják fel, és tevékenységüket ehhez igazítják. Ezt nevezzük morális kockázatnak. A mostani válság idején ilyen viselkedésre példa az amerikai GM vagy egyes amerikai bankok, amelyek a "too big to fail" státus elérése érdekében mások felvásárlásánál hajlandóak voltak prémiumot is fizetni.
Bankválságokkal kapcsolatban igen fontos az inszolvencia és az illikviditás megkülönböztetése. A likviditási válság, például bankroham, akut probléma. A krónikus probléma a bankrendszer inszolvenciája. Hamecz István rámutatott, hogy a gazdaságpolitika számára a problémát a hitelezés visszaesése jelenti, ami a hitelfelvevő vállalatokat vihetné csődbe. Ugyanis egy bank, ha még nem veszítette el teljesen a tőkéjét, de éppen veszíti, a tőkemegfelelést csak úgy tudja teljesíteni, ha csökkenti a gazdasági szférának nyújtott hitelezését. Ekkor azonban a bank még nincs csődben.
Az állami szerepvállalás növekvő mértékét az okozza, hogy a morális kockázat a megmentendők részéről dinamikus inkonzisztencia-problémával párosul a hatóságok részéről. Ennek oka, hogy ugyan már régen felismerték, hogy az állami szerepvállalás morális kockázatot okoz, azonban válság bekövetkezte esetén már nem optimális nem beavatkozni.
A morális kockázatra megoldást a szigorúbb monitoring és szabályozás - különös tekintettel a könyvvizsgálókra -, a tőkemegfelelési mutatók emelése, a bankok szétdarabolása jelenthet. Az időinkonzisztenciára pedig kockázatfüggő betétbiztosítási díjak, a "lender of last resort" (végső hitelezés) feltételeinek pontos meghatározása, a tőkejuttatásoknál pedig az állam hiteles visszavonulásának megteremtése lehet gyógyír. Csajbók Attila rámutatott, hogy a morális kockázat hosszú távú kezelésének kérdései mind a nemzetközi, mind a magyar válságkezelésben is háttérbe szorultak.
