Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A holland állampolgárságú Geraets-Smits asszony Parkinson-kórban szenvedett. Egy németországi szakorvosi klinikán ellátásban részesült, anélkül, hogy egészségbiztosítója jóváhagyta volna. A biztosító állítása szerint az adott betegség megfelelően kezelhető Hollandiában is, így megtagadta a kezelés költségének térítését. Az Európai Bíróság a szolgáltatások szabad áramlása indokával a holland biztosítót fizetésre kötelezte.
A holland állampolgárságú R.P. van der Duin 1989-ben költözött Franciaországba, ahol egy helyi egészségbiztosító tagja lett. Közben egy holland intézmény rokkantnyugdíjat folyósított számára. Súlyos baleset következtében Franciaországban egy évig ellátásban részesült, majd átkerült egy holland kórházba, ahol poszttraumatikus kézdisztrófia tünetével kezelték. A holland egészségbiztosító megtagadta a kórház felé történő visszatérítést arra hivatkozva, hogy nem történt előzetes jóváhagyás egy másik tagállam lakosának ellátása érdekében. Az Európai Bíróság a holland betegpénztárnak adott igazat. A Bíróság döntése értelmében egy biztosított személy számára az az intézmény adhat előzetes jóváhagyást egy másik tagállamban való kezelésre, ahol jelenleg tartózkodik, mivel az képes leginkább igazolni az esetet. Jelen esetben ez nem történt meg a francia biztosító részéről.
A női panaszos megkísérelt engedélyt kiharcolni a számára illetékes francia betegpénztárnál fekvőbeteg-fájdalomterápiához egy német kórházban. Ezt a betegpénztár elutasította azzal az indokolással, hogy hasonló fájdalomkezelés várakozás nélkül Franciaországban is elérhető. Kiegészítésül felhozták, hogy egy fájdalomterápia hosszadalmas kezelés, ezért nem végezhető olyan kórházban, amely messze van a beteg lakóhelyétől. Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy egy olyan nemzeti előírás, amely a biztosítottól megköveteli, hogy egy más uniós tagállamban a fekvőbeteg-kezelés előtt engedélyt szerezzen az illetékes betegpénztártól, nem sérti az EU szabad költözködési jogát. Feltételezi azonban, hogy az engedélyt kötelezően meg kell adni, ha ugyanazt vagy ugyanolyan hatásos kezelést belföldön nem tudnak nyújtani. Kérdés, hogy a francia betegpénztár által kínált kezelés mennyire hasonló a német (esseni) kórház terápiájához, amit most a nemzeti bíróságnak kell eldöntenie.
A holland Müller-Fauré asszony németországi üdülése alkalmával fogászati kezelésben részesült (hat korona és egy protézis beültetése). Visszaérkezésekor térítést követelt a biztosítójától, amely megtagadta a fizetést arra hivatkozva, hogy a biztosított személyek csak kezelésre jogosultak, nem pedig költségtérítésre. Az Európai Bíróság döntése szerint nem állt fenn kivételes körülmény, amely indokolttá tette volna a kezelést és a költségek megtérítését.
A luxemburgi Kohll úr lányának szeretett volna fogászati ellátást engedélyeztetni Németországban. A luxemburgi biztosító elutasította a kérelmet, mivel nem találta indokoltnak, hogy a kezelést más tagállamban végezzék el, ahol az árak is magasabbak. Ennek ellenére a fogászati ellátás megtörtént, és Kohll úr lánya igényelte a költségek visszatérítését. Az Európai Bíróság az áruk és a szolgáltatások szabad áramlására való hivatkozással úgy döntött, hogy a luxemburgi biztosító köteles megtéríteni a költségeket.
(Forrás: eski.hu)
