Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Noha kötelező érvényű jogi megállapodás nem született a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének globális mértékéről Koppenhágában, ez azonban még nem indok arra, hogy a nemzetállamok egyenként ne tegyenek vállalásokat. Abban egyetért a nemzetközi közösség, hogy a veszélyes éghajlatváltozás jelentős kockázatát csak úgy lehet elkerülni, ha 2050-ig erőteljes kibocsátáscsökkentésbe kezdenek, és így nem emelkedik a Föld átlaghőmérséklete 2 Celsius-foknál nagyobb mértékben az ipari forradalom idején mért szinthez képest. Magyarországnak is mielőbb konkrét vállalásokat kellene tennie, és mihamarabb érdemi vitát kell kezdeményeznie a végrehajtás eszközeiről és ütemezéséről - mondta Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa tegnap egy háttérbeszélgetésen.
Az ombudsman szerint annak érdekében, hogy a kétfokos szintet tartani lehessen, és hogy a kibocsátáscsökkentés ne okozzon elviselhetetlen - egyes években akár a GDP 3 százalékára tehető - költségterhet se a lakosságnak, se az államnak, se a gazdasági szférának, szükséges a mielőbbi határozott, konszenzusos klímapolitika kialakítása és ütemes végrehajtása. Eddig azonban még csak uniós jogszabályoknak való megfelelési kötelezettségből került sor klímavédelmi intézkedésre, aktív lépésnek pedig csak az emissziókereskedelmi bevételből létrehozott Zöld Beruházási Rendszer elindítása minősíthető. Amint azt Feiler József, az ombudsmani hivatal osztályvezetője elmondta, számításaik szerint Magyarország 2000-2049 között 2463 millió tonna szén-dioxid-ekvivalens kibocsátással gazdálkodhat, amiből eddig mintegy 605 millió tonnát már elhasznált az ország.
