- Nemrég választották meg a Transzatlanti Együttműködési Hálózat (TPN) európai elnökének. Mit kell tudni a szervezetről és melyek a fő célkitűzései?
- A szervezet 1992-ben alakult, európai és amerikai politikusok, üzletemberek a tagjai. Fő célja, hogy közelítse a két törvényhozást és keresse a közös pontokat. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy nincs meg ez a közös nevező - a két kontinens jogszabályalkotása időben és térben is eltér. Azonban fontos a kommunikáció, és több ponton is egyetértés mutatkozik. Ilyen például az energetika és a hamisítás elleni küzdelem. A közös piacba vetett hit volt az, ami engem a szervezetbe tagként vitt. Sokan persze megvalósíthatatlannak tartják, én azonban nem tartom kizártnak, hogy a következő húsz évben létrejöhessen a transzatlanti közös piac. Ki mondta volna a vasfüggöny leomlásakor, hogy az EU tagjai leszünk? Véleményem szerint csak nagyon rövid időtávon belül nevezhetünk valamit lehetetlennek.
- Decemberben Koppenhágában lesz a következő klímacsúcs. Mit vár ettől a találkozótól?
- A szándék megvan és a felek azzal a céllal akarnak leülni, hogy megtalálják a közös pontokat - az ENSZ gyűlése után erre látok reális esélyt. Mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió elkötelezettnek tűnik.
- A fejlődő országok - főleg Kína - lehetnek a megállapodások kerékkötői, ugyanis azt hangoztatják, hogy amíg az ő iparuk nem olyan fejlett, mint a transzatlanti térségé, addig nem fognak hasonló kibocsátás csökkentő vállalásokat tenni. Ez mennyire hátráltathatja a tárgyalásokat?
- Az természetes állapot, hogy az ipari fejlődésnek van egy olyan szakasza, amikor az energiafelhasználás növekedése jóval meghaladja szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló törekvéseket, így ebből a szempontból igazuk van. A gondot az okozza, hogy a fejlett országok technológiájához képest gyengébb minőségű, környezetszennyezőbb technológiákkal dolgoznak. Megoldást jelenthetnének a modern technológiák, azonban a fejlett világ ezt nem hajlandó rendelkezésre bocsátani, hiszen védi a szellemi tulajdonát és eddigi versenyelőnyét. Ha megoldást találnának erre a problémára, az jelentősen előmozdíthatná a tárgyalásokat, de nem számítok arra, hogy ez megtörténne Koppenhágában, mert erre több idő kell.
- Hogyan jellemezné az EU energiapolitikáját? Mik a súlyponti kérdések jelenleg?
- A mai európai energiapolitikának három súlyponti kérdése van: az ellátás biztonsága, a gazdaságosság és a szén-dioxid-kibocsátás korlátozása. Az ellátás biztonságának megteremtése jelenleg az EU egyik legfontosabb kihívása - ennek megvalósításához diverzifikációra van szükség. Ez jelent új lelőhelyeket, útvonalakat, tranzitországokat, de a diverzifikáció vonatkozik az alapanyagokra és a technológiákra is. Az említetteken kívül még egy tényezőt sorolhatunk ide, a demográfiai tendenciákat. A népesedési folyamatok azt mutatják, hogy a következő 40 évben a föld lakossága kilencmilliárdra nő, miközben az unió lakossága csökken, és ezzel párhuzamosan az európai alkupozíció is veszít erejéből az energiahordozók piacán. Ezeken felül az energiahatékonyság további javítása is kulcsszerepet játszik. Az előbb felsoroltak mind a kínálati oldalt érintették, azonban a legnagyobb érintettség a fogyasztói oldalon van.
- Mit ért pontosan ezen?
- Az energiapolitika egyben egy társadalmi probléma is, és erről feledkeznek el leggyakrabban, beleértve a politikát is. Nem az embert állítjuk középpontba, pedig ő az, aki a legtöbbet tehet végfelhasználói szinten. Az elektromos áram egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem látható, ezért a fogyasztó nem érzékeli, mennyit használt el belőle. A harmadik energiacsomag - többek között - a láthatóságra, a mérhetőségre is koncentrál az intelligens mérőműszerek elterjesztésével. Egy átlagos fogyasztó nem tudja, hogy mennyi egy kilowattóra, de ha a mérőműszeren az aktuális energiafelhasználás forintosított költsége jelenne meg, az sokkal nagyobb mértékben ösztönözné őt megtakarításra. Igazán nagy megtakarítási lehetőségek rejlenek még a fogyasztók másik nagy csoportja, a vállalkozások esetében. A magyar fagylalt van olyan finom, mint a bécsi, de az is biztos, hogy nagyjából kétszer annyi a hazaiban az energiaköltség, amit nem az energia ára, hanem a többletfelhasználás okoz. A legnagyobb pazarlás egyértelműen az épületeknél mutatkozik: egy köbméter kifűtése a régi tagállamokhoz képest 2,7-szer több energiát emészt fel a 2004-ben és később csatlakozóknál.
- Az utóbbi időben egyre több kétely hangzik el a Nabucco projekttel kapcsolatban: hiányoznak a források, illetve a gáz forrása is bizonytalan.
- Gazdaságossági szempontból az unióban jelenleg a keresleti piac uralkodik, így a Nabuccón keresztül szállított gáz mindenképpen eladható lesz. A szakértők szerint a földgázt össze lehet majd szedni. A legfőbb problémák azonban a finanszírozással kapcsolatban merülnek föl: az unió kétmilliárd eurót szán a projektre, a fennmaradó hatmilliárdot viszont magánbefektetők bevonásával kell előteremteni. A pénzügyi befektetők eddig találtak nyereségesebb beruházásokat is, gondoljunk például a digitális iparokra. Az energiaipar nem volt elég vonzó, hátránya, hogy egy ilyen projekt megtérülési ideje akár 40-50 év is lehet. Ráadásul ha nem tudjuk tartani a projekt menetrendjét, ezzel jelentősen módosulhat a befektetések időhorizontja, ami károkat és bizonytalanságot okozhat.
- Melyek azok a tényezők, amelyek ebbe az iparágba vonzhatják a befektetőket?
- Két irányból is tapasztalhatók pozitív változások: a digitális buborék kipukkadásával a befektetők újabb lehetőségek után kutatnak és próbálják forrásaikat minél inkább diverzifikálni. A harmadik energiacsomag és a 2020-ra kitűzött célok (20 százalékkal növelni az energiahatékonyságot, a megújuló erőforrások arányának feltornászása 20 százalékra és a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése 20 százalékkal) pedig azt jelzik a befektetők számára, hogy kialakult a politikai konszenzus, ami nyugodtabb feltételeket biztosíthat a jövőben.
- A 2020-ra kitűzött célok nem szólnak a hagyományos energiahordozókból előállított 80 százalékról...
- A középtávon fennmaradó, 80 százalékot kitevő hagyományos energia terén is történt előrelépés: az EU dolgozta ki a low-carbon economy fogalmát, amelynek értelmében minden hagyományos energiahordozó gyártása saját magához képest kisebb szén-dioxid-kibocsátást kell, hogy létrehozzon. Ehhez arra a felismerésre is szükség volt, hogy a nukleáris energiát nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni: ha ma Európában megszűnne az atomenergia és azt a hagyományos energiahordozókkal kellene helyettesíteni, az a teljes európai közlekedés kibocsátásának megfelelő mértékben növelné a környezet terhelését.
- Melyek a harmadik energiacsomag legfontosabb elemei és ez milyen hatással van hazánkra?
- Az energiacsomag lényege a közös európai piac létrehozása. Ennek fizikai előfeltétele, hogy a tagállamok 100 százalékos összeköttetésben legyenek, ezt 20 éven belül kell kialakítani. Ez kiszélesíti az energiaexport közösségen belüli lehetőségekeit, és az tud majd versenyelőnyre szert tenni, aki először tud többet szállítani erre a piacra. Magyarország ezen a ponton ki tud törni, azonban a régió országai is így látják ezt: a környékünkön mindenki erőműépítésbe kezdett - nálunk erről csak elméleti döntés született, illetve a parlament 96 százalékos támogatás mellett megszavazta Paks élettartamának meghosszabbítását. Hazánkban a legsürgetőbb lépés jelenleg a lignittel üzemelő erőművek építése - a tervek már elkészültek.
- Uniós szinten milyen előrelépések történtek az energiahatékonyság növelése érdekében és mi várható a jövőben?
- Tavasz óta él a jogszabály, amely szerint ezentúl kötelességük a gyártóknak feltüntetni, hogy az építőipari alapanyagok milyen szigetelő tulajdonságokkal rendelkeznek - ez egy újabb vetülete a láthatóvá tételt célzó törekvéseknek. Az építkezéseket illetően másik újítás, hogy a lakhatási engedélyek kiadásakor igazolást kell bemutatni a házak hőáteresztési tulajdonságairól. Az elmúlt öt évben 12 energiával kapcsolatos jogszabályt szavaztunk meg az Európai Parlamentben, és ezek gyakorlatba való átültetése lesz a következő ötéves ciklus legfontosabb célkitűzése. Ezeken felül az intelligens rendszerekre való átállásról is született már jogszabály, a részletek még nincsenek kidolgozva. Ezen megoldások segítéségével további, akár 40 százalékos megtakarítást is el lehet érni.
- Milyen ösztönzőkkel lehetne segíteni abban, hogy Magyarországon is egyre inkább elterjedjenek a megújuló energiaforrások?
- A politikai és társadalmi konszenzus, a közös érdekek felismerése lehetővé tenné ilyen programok elterjedését, azonban a költségvetési korlátok komoly akadályt szabnak, ráadásul a válság sem tett jót ezeknek a törekvéseknek és az uniós pénzek sem bizonyulnak elegendőnek. A befektetők bevonása itt is megoldás, ha meg tudjuk győzni őket arról, hogy ezek a projektek biztonságosak és megtérülnek.
Ádám János