Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Túl nagy az eltérés a vagyonadóval terhelendő ingatlanok számított és forgalmi értéke között - állítja az Otthon Centrum közleményében. Ez azt jelenti, hogy egy sor olyan ingatlan után is meg kell majd fizetni az adót, ahol a forgalmi érték az adófizetési határ alatt van, a számított érték viszont jelentős mértékben meghaladja azt.
A jogszabály tervezete szerint az adó alapja fő szabályként az ingatlanok forgalmi értéke. Ha ez az érték nem éri el a 30 millió forintot, akkor a számított értéket kell alapul venni - a forgalmi értéket a különböző korrekciós tételek fölfelé és lefelé is módosíthatják. Elvileg az adóhatóság azt tartja hihetőnek, ha az általa kalkulált forgalmi érték és a bevallásban szereplő forgalmi érték közötti eltérés kevesebb mint tíz százalék. Ezen a hibahatáron belül csak az adóhiányt kell megfizetni, büntetést viszont nem. Az e fölötti eltérést már nem tolerálja az APEH, ekkor már a bírságokat is meg kell fizetni. Arról azonban nem szól a rendelkezés, hogy mi lesz akkor, ha az eltérés - bármekkora is legyen - az adózó terhére történt, vagyis az APEH által megállapított forgalmi érték a bevallásban szereplő alatt van. Elvileg ha az eltérés tíz százaléknál nagyobb, akkor az általános szabályok szerint kell eljárni, ami azt is jelentheti, hogy visszajárhat a pluszban megfizetett adó. A történet másik bizonytalan része a számított érték megállapítása. Ha figyelembe vesszük az adóhatóság tízszázalékos tűréshatárát, akkor a 27 millió forintra becsült ingatlan adóalapját célszerű számított értéken is kiszámítani, hiszen lehet, hogy akkor épp belecsúszik az adófizetési értékhatárba. Az Otthon Centrum szerint itt vannak a legnagyobb problémák a jogszabállyal, a melléklet ugyanis túlságosan nagyvonalúan kezeli például a területi értékszorzókat. Budapesten például egy kerület egyetlen mutatószámot kap, vagyis a Kossuth Lajos utcára néző lakás épp annyit ér, mint a Vörösmarty térre néző.
