Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Alkotmánybíróság (AB) két éve hatályon kívül helyezte a szabálysértési kormányrendelet csendháborítást tiltó paragrafusának három szavát és a közéjük ékelődő névelőt. Az eredeti szöveg így szólt: "Aki lakott területen, az ott levő épületben vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul és a megengedettnél nagyobb zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetőleg a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, harmincezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." Ebből került ki az "és a megengedettnél nagyobb" szövegrész. A csendháborítás tilalmazásával a jogalkotó a lakott területek, a lakások, a közlekedési eszközök használatának a zavartalanságát és a természeti értékek védelmét kívánja biztosítani. E szabálysértési tényállás védett jogi tárgya "mások", valamint a természet nyugalma - kezdte a levezetést az AB. Ahhoz, hogy a zajokozás csendháborításnak minősüljön, az eredeti szöveg szerint egyszerre kell a zajokozásnak indokolatlannak és a megengedettnél nagyobbnak lennie. A tényállás tehát az elkövetési magatartást két együttes feltétellel határozza meg. Az AB-nek azt kellett eldöntenie, hogy a kifogásolt szövegrészben foglalt "követelmény" egyértelmű, világos tartalmat hordoz-e, amely megfelel a jogbiztonság követelményének is. A szöveg egyfelől feltételezi, hogy vannak megengedett zajok, másfelől azt is, hogy minden zajra (zajtípusra) van a megengedett mértéket meghatározó jogszabály. Ezért az Alkotmánybíróság áttekintette a csendháborítás kerettényállásának alkalmazásában figyelembe vehető, zajvédelemmel kapcsolatos jogszabályokat. Kiderült, hogy csak a zajforrások egy részére léteznek előírások. E határértékek meghatározásának alapvető célja az emberre már káros rezgések és zajok korlátozása, az egészség védelme. Ugyanakkor más zajtípusokra nem léteznek határértékek. A rendeletben a "megengedettnél nagyobb" kifejezés alapján tehát nem határozható meg egyértelműen, hogy a jogalkotó a csendháborítás tényállását csak a határértékkel meghatározott zajok esetében akarja-e szankcionálni. A kifogásolt szövegrész határozatlan tartalma miatt nem tisztázható az sem, hogy a jogalkotó a határértékhez nem kötött vagy nem köthető zajokozó magatartásokat is tiltja-e a csendháborítás tényállása alapján. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a csendháborítás szabálysértésének a "megengedettnél nagyobb" zajokozás tényállási eleme meghatározatlan, értelmezhetetlen, bizonytalan tartalommal bír, ezért nem alkalmas arra, hogy a rendeletben tiltott magatartásokról egyértelmű eligazítást adjon a jogalanyok és jogalkalmazók számára.
