Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- A magyarországi bankok ugyan általában nem vallják nyíltan be, de gyakorlatilag leálltak a hitelezéssel. Ez biztosan behúzza a féket a gazdaságban, de saját jövedelmezőségüknél is. Nem aggasztja ez a felügyeletet?
- A felügyeletet sok minden aggasztja, még akkor is, ha a hitelezés nem állt le, az azonban tény, hogy óvatosabb, körültekintőbb lett. Úgy gondolom, ez mindenkinek az érdeke. Amit most élünk, az forrásoldalról vezérelt, és nem minőségalapú hitelszűkítés. Aminek nyilvánvalóan vannak kellemetlen következményei, esetleg olyanok sem jutnak kölcsönhöz, akik egyébként hitelképesek.
Túl tudunk jutni a bizalmatlansági fázison
- Úgy tűnik, ez nemcsak az ügyfelekre, hanem magukra a bankokra is igaz. Meddig zárhatják el az anyabankok a pénzcsapot magyar lányaik elől?
- Már közhelynek számít, hogy most általános a bizalmi válság. Ez egyébként - a közhiedelemmel ellentétben - nem azt jelenti, hogy a bankok attól félnek, hogy a másik bankhoz kihelyezett pénzük örökre elvész. Sokkal inkább attól tartanak, hogy menet közben ők nem fognak kapni pénzt. Ha két napra tud nélkülözni egy hitelintézet egy nagyobb summát, azt régebben kihelyezte a bankközi piacra, most azonban - attól tartva, hogy amikor egy nap múlva pénzre lesz szüksége, nem kap más banktól - inkább két napig "ül" rajta. Most minden kormány arra keres megoldásokat, hogy miként lehetne ezt a görcsöt feloldani. Az összes intézkedés erről szól. Ismét egy közkeletű félreértés: az államok nem a bankokat akarják segíteni, hanem általuk a gazdaságot. El kell érni, hogy a bankok adjanak hitelt azoknak, akik ezt megérdemlik. Ez sajnos igaz az anya- és leánybankok vonatkozásában is.
- Mit tesznek a magyar hatóságok a kinti görcsök feloldásáért?
- Felvettük a kapcsolatot a külföldi felügyeletekkel, a magyar bankok anyaintézményeivel. Elmagyaráztuk, hogy kölcsönös érdekünk továbbra is hatékonyan működtetni a leánybankokat - illetve legalább nem csökkenteni az ide irányuló hitelforgalmat -, mert még mindig itt van a növekedés és a jobb profit lehetősége. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Azt gondolom, hogy a bizalmatlansági fázison, ha nem is könnyen, de túl tudunk jutni. Persze a nagyobb kockázat magasabb árral jár.
- Kívülről nehéz osztani az optimizmusát. Az anyabankok közül több is örömét fejezte ki, amikor Magyarország megállapodott az IMF-csomagról. Ugyanakkor többen hangsúlyozták azt is, hogy az euróforrások korlátozottak lesznek, és hogy a térségtől sem számítanak olyan teljesítményre, mint korábban...
- Tudomásul kell venni, hogy nem lehet korlátlanul újra megismételni a korábbi helyzetet. Kedvenc példámmal: az előző időszakban mi használhattuk a német földművesek pénzét például budapesti házépítésre. Most azonban a németek is eleve kevesebbet tudnak megtakarítani. Azt pedig alaposabban megnézik, hogy hová teszik a csekélyebb rendelkezésre álló pénzt Minden lehetőség szűkül, de ez azért nem jelenti azt, hogy a piacnak "meg kell halnia". Mostanáig a világ összes pénzügyi eszköze körülbelül hatszorosa volt a megtermelt GDP-nek. Ilyen körülmények között nem is annyira meglepő, hogy minden leértékelődik. Létrejön valahol - nyilvánvalóan a régebbinél jóval alacsonyabb szinten - az új egyensúly. Ebbe beletartozik az is, hogy térségünkben a nyugat-európainál biztosan nagyobb lesz a növekedés és a profitkilátás is - legfeljebb nem annyival, mint korábban.
A hitelportfólió bizonyosan romlik
- Magyarország mintha mindenkitől eltérő utat követne: másutt kamatcsökkentéssel igyekeznek "fűteni" a hitelezést, nálunk az utóbbi időben egyre erőteljesebb drágításra szánták el magukat a bankok. Nem esnek ki így egyre többen a hitelképes körből?
- Azt gondolom, hogy 11,5 százalékos jegybanki alapkamat mellett nem csoda, hogy a bankok kamatokat emelnek. A mostani helyzet egyfajta szűrő is: csak az kap kölcsönt, aki az emelkedő árak mellett is tud törleszteni. Senki sem állítja ugyanis, hogy ugyanolyan mértékű, nagyságú hiteleket kell adni, mint a boldog békeidőkben.
- Ez igaz lehet az új ügyfelekre, a régebbieknél azonban a tehernövekedés okozhat fizetési gondokat. Mindez csődökhöz, végrehajtásokhoz, egyéni tragédiákhoz vezet. A felügyelet nem tart a portfólió minőségének ütemes romlásától?
- Tudjuk, hogy a portfólió bizonyosan romlik. Több okból is. Még mindig nagyon fiatal a hazai bankrendszer, a lakossági hitelezés még ennél is csekélyebb időtávra tekinthet vissza. Ha semmi nem történt volna, akkor is számítani kellett arra, hogy idővel "beérnek" a hitelek, szaporodnak az adósoknál a fizetési nehézségek. Normál körülmények között ez abba a sávba esik, ami a tőke- és eredménytartalékból gond nélkül fedezhető. Most a folyamat felgyorsul - már csak az óvatosság miatt is. A korábbi feltételek idején még biztos törlesztőként számon tartott adósnál is merülhetnek fel kétségek, ami a bankot a céltartalék növelésére serkenti. A PSZÁF arra törekszik, hogy a piaci szereplők háttere minél korrektebb és biztosabb legyen, hiszen ha valamelyik piaci szereplőnél problémák alakulnának ki, az jelenleg beláthatatlan következményekkel járhat.
- Van ilyen veszély?
- Minden elemzés, számítás azt mutatja, hogy kezelhető méretű a romlás. A kétes kihelyezések arányának megkétszereződése is azt jelenti, hogy még mindig jobban állunk az európai átlagnál.
- Nem képzelhető el, hogy ennél drasztikusabb lesz a változás?
- Elképzelni mindent lehet. A lényeg, hogy bármekkorára nő is ez az arány, legyen a másik oldalon ehhez megfelelő fedezet, tőkeerő. A magyar szabványok rigorózusak. Komoly veszélyt jelenleg sehol sem érzékelünk.
- Azoknál sem, akik éppen az idén kezdtek agresszív hitelexpanzióba?
- Nem épült fel olyan gyorsan ez a portfólió, hogy abból igazán komoly zavarok következzenek. Ezt tekinthetjük a válság "hasznának" is, még időben rákényszerítette a szereplőket a körültekintőbb magatartásra.
Új feltételekkel indulnak újra
az ingatlanalapok
- A felügyelt területek közül melyiket érinti leginkább a válság?
- Ez egy "összemadzagolt" világ. A magyar pénzügyi szektorban 19 nagy csoport van, amely az egész piac 80-88 százalékát teszi ki. A kockázatok vándorolnak egyik szektorból a másikba, a termékek nagyon hasonlóak.
- Az ingatlanalapok mégis áldozatul estek, ahogy egy szakember fogalmazott: megásta a sírjukat a felügyelet...
- Szeretném elkerülni a hitvitát. Az nem jó felügyelet, amely ül az autó hátsó ülésén, és hátrafelé fordulva nézi, hogy milyen volt az út. Az első ülésről és előre kell nézni. Nem az érdekes, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz. Ha az ingatlanalapok megbuktak volna, akkor utólag most pontosan tudnánk, mit kellett volna csinálni. Ha előretekintünk, és nem tetszik az a valószínűség, ami látszik, akkor nekünk kell lépnünk, mert mi látjuk a piac egészének kockázatát, miközben mások esetleg csak - a maguk szempontjából méltányolható - saját rövid távú érdekeiket nézik. Hatalmas összegeket vettek ki a befektetők, mert időlegesen jobbak a banki kamatok. Az alapkezelők fizetnének, amíg tudnak, azután "feltennék a kezüket", s a következményeket pedig végül az ügyfelek viselnék. Egyetlen alap összeomlása is beláthatatlan piaci következményekkel járt volna. Ez vállalhatatlan kockázat volt. Minket viszont azért fizetnek, hogy a rövid távú érdekeknél jobban figyeljünk a hosszú távúakra.
- Mi lesz hétfőn, amikor újraindulhatnak az alapok?
- A kezelési szabályzatokban egyértelműnek kell lennie, hogy az elszámolás normál esetben T+90 nap. A piaci szereplők ettől eltérhetnek, de a 30 napnál gyorsabb fizetés lehetővé tételéhez felügyeleti engedélyre lesz szükség. Felügyeleti engedélyhez pedig csak bizonyos esetekben lehet jutni, például ha az alap zárt, azaz meghatározott körből kerülhetnek ki a befektetők. Úgy gondoljuk, mindenkinek megvan a felelőssége, hogy ez a piac működjön. Annak, aki forgalmaz, annak, aki az alapot kezeli, a mögötte álló intézményeknek. Azt akartuk, hogy mindenki gondolja ezt végig, és vállalja a rá eső feladatokat.
- Mire gondol pontosan?
- Az egyik pénzügyi csoport által szinte a felfüggesztés időpontjában bejelentett megoldást jó példának tartom. Ha az ügyfél megszorul, legyen módja, hogy időközben is pénzhez jusson. Ez lehetne a jegy fedezete melletti hitel, de akár diszkontált - tehát a lejáratkori várható érték arányosan csökkentett mértékét figyelembe vevő - kifizetés is. Utóbbi esetben akár az időszak végén el is számolhatnak egymással. A felfüggesztés időszakában szerzett tapasztalataink igen kedvezőek. Az ügyfelek körében közel sem járt az intézkedés akkora felháborodással, mint amit néhány piaci érintett sugallt.
- Ön ezek után, megtakarításainak helyet keresve, jó megoldásnak tartaná az ingatlanbefektetési jegyet?
- Az ingatlanalapok, mint általában az ingatlanok, hosszú távon jó befektetésnek minősülnek, kivéve ha valaki azt gondolja, hogy például egy ház árának alakulását össze lehet mérni egy három hónapos betét kamatozásával. Miért különbözne ezen alaptípus működése a tényleges ingatlanpiactól? Mindenki tudja, hogy a likvidálás hónapokig tarthat - még a jelenleginél sokkal nyugodtabb piaci körülmények között is.
- Nincs szükség más területen is intézkedésekre?
- Nem könnyű a helyzetünk: minden jogosítványunk megvan, azonban ezek alapvetően csak utólagos fellépésre adnak módot. Jelenleg úgy néz ki, hogy ha valaki átment a piros lámpánál, megbüntettük. Amennyiben azonban csak azt látjuk, hogy valaki át akar menni a piroson, akkor nagyon nehezen tudunk ezzel valamit kezdeni. Nem pénz, paripa, fegyver, hanem új szemlélet és persze sok jogszabály-módosítás segíthetne ezen.
- Világszerte felmerült, hogy ez a válság a szabályozókról is kiállította a bizonyítványt. Nem érzi, hogy a megoldás túl nagy ellenállásba ütközik?
- Az az elképzelés, hogy a piac maga megold mindent, már biztosan a múlté. A válság előnye a hitelezés lassulása mellett az, hogy mindenki elkezdett gondolkodni:. minden felügyelet és minden jogalkotó. A rövid távú érdekeket csak valamilyen szabályozó hatóság képes a hosszabb távú látásmód érdekében felülírni. Ha a világ operációképes, akkor a felügyeleteknek is annak kell lenniük. Nincs kétségem afelől, hogy mindenki belátja: ha a kockázatok európai szintűek, azt csak megfelelően intézményesült formában - az uniós kérdéseket egy összeurópai felügyelettel, a nem nemzetközi intézmények ellenőrzését lokális felügyelettel - lehet kezelni.
