Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A határoló falak leggyakrabban porózus anyagból - égetett agyagból vagy pórusbetonból - készülnek. Ezek nagyon jó hőszigetelők, de egy szint után a porózusság visszaüt: csökken a hangszigetelő képesség. A léghanggátláshoz ugyanis már tömegre is szükség van, ami lecsökken a jó hőtechnikai tulajdonságú falazóelemekben. A probléma természetesen megoldható: egy lakópark külön gyártatott olyan üreges falazóelemeket, amelyekbe nem kevertek pórusképzőnek fűrészport. Ezzel a téglák nehezebbek lettek, és megfeleltek arra, hogy a lakások között ezekkel építsék a választófalakat. A könnyűszerkezetes épületekben a vázszerkezetek közé szálas szigetelőanyagot helyeznek, ezzel oldják meg a hő- és a hangszigetelést is. Itt is igaz az, hogy minél nagyobb a szigetelőanyag testsűrűsége, annál jobb a hanggátlása. A sűrűség azonban nem növelhető a végtelenségig, mert akkor meg a hőszigetelő-képesség romlik. A készház-gyárakban általában köbméterenként 40 kilogrammnál könnyebb anyaggal nem szigetelnek, mert ha ezt tennék, akkor az üveggyapot - vagy más szálas anyag - egy idő után összeesne a falban, és a felső csík átengedné a hideget, meg a hangot is.
Ennél a technológiánál a hanggátlás két megoldással fokozható. Az egyik az, hogy a panelt borító gipszkartont rugalmas anyag közbeiktatásával csavarozzák fel a tartószerkezetre. A másik eljárás a gipszkarton vastagítása, illetve megduplázása. Ugyanez igaz a hagyományos technológiával épített házak szerelt válaszfalaira is, azzal a megkötéssel, hogy a tartószerkezetet is illik rugalmas anyaggal elválasztani a falaktól.
A hangot nemcsak a falak, hanem a födémek is átengedik. Amíg a szomszédtól elválasztó fal hangszigetelését utólag is lehet javítani - bár ez alapterület-csökkenéssel jár -, a padlónál ez már aligha lehetséges. A jó padló úgy készül, hogy a födémre merőlegesen, körbe a falak mentén elválasztó - műanyag habból vagy szálas anyagból készült - csíkot ragasztanak. Ezután ráfektetik a födémre a lépéshangot gátló szigetelést, majd erre betonréteget öntenek. Amikor ez megkötött, akkor lehet az elsőként felhelyezett fal menti csíkokat szintben levágni. Ezt követi a burkolás, aminek kényes pontja a falakkal való találkozás. Sem a padló burkolata ne érintkezzen a fallal, sem a fal burkolata a padlóval. A kettő közti rést rugalmas tömítőanyaggal kell kitölteni. Így a burkolatok rezgései a helyiségen belül maradnak.
A lépcsőház is kényes pontja a többlakásos házaknak, ha a tervező nem akarja, hogy a lépcsőházi kopogások áthallatszanak a környező lakásokba, akkor a lépcsőt el kell szigetelni a mellette futó falaktól. Ez általában szintén műanyag habbal történik.
A külső zajok nagy része az ablakokon át jut be a lakásba. Az igazi megoldás a háromrétegű üvegezés lenne, ám ez nagyon drága. Marad hát az egyszerűbb, de kevésbé hatékony megoldás, az aszimmetrikus üvegezés. Ez azt jelenti, hogy a külső és a belső üvegtábla különböző vastagságú. Sok gyártó a 4 és 6 milliméteres változatot alkalmazza.
