Szinte már unalomig ismételt célja az új gazdasági minisztériumnak, hogy a magyarországi adminisztráció költségét a jelenlegi, GDP-arányosan 6,5 százalékos szintről 3,5 százalékra csökkentse. A bürokrácia egyik különösen drága eleme, hogy egy sor intézmény párhuzamosan kezeli ugyanazokat az adatokat - méghozzá úgy, hogy külön-külön kérik le az adott intézmények, párhuzamosan használják fel és alkalmazzák. Tipikusan ilyen az APEH és a KSH számos egymás mellett futó adatkezelése; itt a nagy kérdés, hogy melyik intézmény büdzséje kurtítható meg.
Az adóadminisztráción belül azonban sokkal többe kerül a jogszabályok okozta bizonytalanság. Az új áfatörvény például hemzseg a lazán megfogalmazott szabályoktól, jóllehet az alapelv önmagában nem rossz: a törvény inkább általános érvényű elveket fogalmaz meg az apró-cseprő részletezés helyett. Az azonban már gond, hogy az állásfoglalások, jogértelmezések nem mindig visznek közelebb a megoldáshoz - mondja Földes Balázs, a KPMG menedzsere. Az áfakörben egy-egy ilyen félreértelmezés nagyon sokba kerülhet, hiszen az áfa a legnagyobb tömegben átfolyó adónem, egy-egy nagyvállalaton évente több száz milliárd forint összegű áfa folyik át.
Emellett sok más kuszaság is akad, például a természetbeni juttatások köre, amelyet évről évre szűkít és szigorít a kormányzat, de a gyakorlatban szinte lehetetlen adminisztrációt követel meg. Egyes kis adók is ebbe a körbe tartoznak, a környezetvédelmi termékdíj bevallása túlságosan is komplex, eközben súlyához képest túl nagy erőt köt le egy-egy társaságnál. Az is igaz, hogy az adótanácsadóknak előnyös, ha bonyolult az adórendszer. Ugyanakkor van egy pont, amikor már nagyon költséges lehet a "logika azt diktálja, így kell csinálni" típusú jogértelmezés - szögezte le Földes. Azért ugyanis külön meg kell harcolni, hogy egy adott vitás kérdésben - tipikusan ilyen a transzferárképzés dokumentációja vagy a fordított adózás - az adóhatóság és a Pénzügyminisztérium egységes álláspontot alakítson ki. Ez ugyanis nem fordul elő túl gyakran, a gyorsaság pedig végképp nem jellemző az intézményekre. Sokkal inkább az, hogy a formai elemeket a tartalmiak elé teszik, vagyis a meglévő dokumentumok hibáit kutatják. A vállalkozások számára az volna a legnagyobb könnyítés, ha a hatóságok a tartalomra figyelnének, nem pedig arra, hogy a ládányi dokumentáció minden lapja megvan-e - ez azonban jelentős szemléletváltást követel meg mind az adóhatóság, mint a pénzügyi tárca részéről.
